2013. január 24., csütörtök

Rizsfasírt

Hozzávalók:
20 dkg barnarizs
1 db natúr tofu
1 db pritaminpaprika
1 kis fej lilahagyma
1 tk vegamix
1 tk borsikafű, bazsalikom
1 tk só
1 ek kókuszzsír

Nem egy bonyolult valami, viszonylag egyszerűen elkészíthető, a belseje puha, krémes, a külső része finom ropogós lesz.
A barna rizst bő 2,5x-es mennyiségű vízben sóval és vegamix-szel feltesszük főni. Kb. 40 perc alatt készül el. Addig a tofut lereszeljük.
Amikor készen van a rizs, hűtjük kicsit, majd a hagymát és a paprikát nagyobb darabokra vágva beleszórjuk, az egészet botmixerrel kicsit összedaráljuk, a végén belekavarjuk a tofut és a fűszereket. (Ha nehezen dolgozza össze, tehetünk hozzá kis vizet.)
Egy nagy tepsit kibélelünk zsírpapírral, megkenjük, vizes kézzel fasírtokat formázunk, és elhelyezzük őket benne.
Közepes lángon 30 percig sütjük az egyik, majd megfordítva 20 percig a másik oldalát.


Friss salátával azonnal fogyasztható, ami nekünk most reszelt karalábé és répa keveréke  volt kevés citromlével és pici sóval megbolondítva.

Locsi-fecsi

Jé, a Brigi...
Igen, engem is látni néha errefelé. Talán pár hétig többet is, ha a kis 'inkubátorlakó" is úgy akarja. Nagyjából befejeztem a Házára járkálást, még 1x ugyan mennem kell, de így az utolsó hónapban nehezedik a dolog az utazás szempontjából. Kocogni a HÉV-hez, aztán rohanni a villamoshoz, 16 perc zötykölődés után jó esetben másfél óra buszozás, ha nem, akkor még egy Gyöngyösi várakozás. Vagy Nagyútról pepitában vonat, busz, megint busz. Egyébként a munkával nem lenne akkora gond, így is a fél délelőtt mindig telefonokkal, e-mail nézegetéssel, átküldött file-ok böngészésével telik, bár nem vagyok benn.
Furcsa kiszállni a gépezetből, mert az irodámba mindig jött valaki, legalább egy ember mindig várt rám valamiért, minimum egy telefon csörgött, a gépen három párhuzamos folyamat anyagai voltak megnyitva, és 5 dolgot intéztem mellette. Nem volt ezzel semmi baj, az ember felveszi a ritmusát a munkának, és halad. Persze a fentiekből kifolyólag minden egyes esetben a fontossági sorrend változik, és a kevésbé lényegesek elmaradnak, nem lehet másképp... 
Nagyon sok mindent kellene még tenni, helyretenni, de a preferációs lista elején új, mindent felülbíráló dolog kezd körvonalazódni, a fentiek maradnak másra.
Így van ez állítólag rendjén, bár amikor reggel munkába menet a Férjség azt mondta, hogy lustálkodjak, esetleg üljek a gép elé és hizlaljam a fenekemet, vegyes érzések kavarogtak bennem. Az "inkubátor működtetés" persze könnyíti a fenti projekt megvalósítását, de azért szerencsére itthon is találok tennivalót, épp eleget. Otthon is lenne, de most itt vagyok. Majd megyek oda is. :)
Egyébként nem is baj ez a leállás, biztos könnyebben is megy, mint visszafelé. Merthogy mostanában többször eszembe ötlött a következő sor: "Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" Tényleg nem fog ártani némi befelé fordulás, több olvasgatás, némi kapcsolatregenerálás Vele. Már csak azért is, mert az elkövetkezendő időszakhoz végtelen bölcsesség és türelem szükségeltetik, ami nekem nincs, de talán kaphatok egy kicsinykét...

Az egyik fényképezőgépen találtam egy csomó nyári fotót. Jó volt nézegetni.

Ugyan tél közepe van, de talán pont ezért kívánkoznak ide.

2013. január 3., csütörtök

Új év és köleskrém

Igaz, hogy már harmadika van, de azért csak boldog új esztendőt kívánok az idetévedőknek.
Tudom, én is ritkán járok erre, elnézést mindenkitől, de munka, az ünnepek és a kismamaság együtt annyira foglalt le, hogy biobrigis kaják csak korlátozott mennyiségben készültek, azok is a megszokott és már kiposztolt repertoárból. Gombás csirkét meg csak nem teszek ki a blogra. :)
Az az igazság, hogy amiatt, hogy a tejtermékek egy része és a tojás visszakerült az étrendembe, sokkal egyszerűbb dolgom van, mert ugyanazt eszem, amit a család többi része is. Nem kell külön főzni. Egyébként meg egyéb okok miatt is sokszor készítjük vegánul az ételeket, a főzelékeket főleg. Dehát a kelkáposzta, a zöldséges bab, a zöldbab többféleképpen, egyéb zöldség főzelékek mind fenn vannak az oldalon. Bár a bab lehet, hogy mégsem? Pedig de sokszor készül, és milyen finom...
Mentegetőzés befejezve, inkább rátérek arra, hogy tegnap kicsit megembereltem magam, és a szokásos főtt köles helyett köleskrémet készítettem. Nem sokban különbözik a fent említettől, mégis sokkal kellemesebb fogyasztani. És persze a legjobb a körtés rétesben, de így magában is tökéletes reggelire egy kis gyümölccsel feltúrbózva.

Hozzávalók:
1 bögre köles
3,5 bögre víz
2 ek vegimilk, vagy 1 dl szójajoghurt
2 ek kókuszreszelék (elhagyható)
vanília
2 ek gyümölcscukor (candidásoknak 20 csepp szítvia)
1 marék mazsola
1 marék pirított mandula vagy dió darabok


A kölest bő háromszoros vízmennyiséggel (több víz szükséges hozzá, mint a sima köleskásához) a kókusszal és vaníliával 20 percig főzzük, majd hozzákeverjük a vegimilket és a cukrot. (Aki stevia-val főzi, csöpögtesse bele az elején.) Összeturmixoljuk botmixerrel, majd belekavarjuk a mazsolát és az olajos magvakat. Ez utóbbiakat bátran csereberélhetjük. Kerülhet bele tökmag, paradió, vörös áfonya kedvünk szerint. Jó 10 perc alatt az aszalványok megdagadnak. Nagyon finom lesz.