2014. augusztus 28., csütörtök

Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet...

A mondóka igaz, minél sósabb, minél ropogósabb, meg a nem ropogósat is, csak perec legyen. Az csak Anyának nem mindegy, hogy Aln*turás szezámmagos, vagy Tesc*s kisperec.
Így aztán egy nap Anya gondolt egyet, feltúrat a netet, és kiválasztotta a Mindmegettés receptet. Ami elkészülve nem hajazott tökéletesen a készen kapható óriás perecre, vagy nagy sós perecre, mivel kissé reformosodott, de legalább finom volt.
Amikor megformáztam, és a kis lurkó rájött, hogy mi ez, szinte azonnal meg akarta enni. Teljesen felpörgött, a tepsi testi épségét épp hogy nem veszélyeztette, míg kelt a tészta. Hát még amikor kisült... A kisebb darabok után csak elcsórt egy nagyot, amit a végén aztán megkóstolt a hangyasereg az udvaron, meg Apa papucsa is.

Hozzávalók:
60 dkg liszt (40 dk tk, 20 dk fehér)
3 dl növényi tej (nálam szója)
0,9 dl olaj
1,5 ek gyümölcscukor
1 csapott ek só
2 dkg élesztő

1,5 ek só
2,5 ek liszt
víz


A tészta hozzávalóit gépben dagasztatjuk. Ha nincs, kicsit munkásabb, de annyival jobban a miénknek érezzük a végén. :) 
1 dl tejben cukorral felfuttatjuk az élesztőt, és ezalatt a száraz hozzávalókat elmorzsoljuk az olajjal,  majd hozzáadjuk az élesztőt, és a maradék tejet. A tésztát laza mozdulatokkal gyúrjuk, míg el nem kezd leválni az ujjunkról a ráragadt anyag, és finoman ruganyos, jól dolgozható nem lesz. (Nagyanyám mindig azt mondta félmosollyal: Addig csináld, míg nem csöpög a plafon... vagyis izzad a homlokod.)
Ezután a tésztát 8 részre vesszük, ha két tenyérnyi nagyságú pereceket szeretnénk kapni. Nekem két tepsibe fértek. Hosszú kígyókat nyújtunk, majd perec formájúra hajtjuk. Zsírpapírral kibélelt tepsibe tesszük, és bő fél órát kelesztjük, majd sütjük.
Ha a tetejére magokat szeretnénk tenni, kenjük meg kevés tejjel, és szórjunk rá napraforgót. Ha sósat kívánunk készíteni, a sót összekeverjük a liszttel, és egész kevés vízzel, majd folyamatosan hígítjuk. Nem kell túl hígra, csak épp hogy folyjon. A sütés kezdetétől számított 10 perc elteltével kivesszük pár percre a tepsit, és minden perecet megcsurgatunk ezzel a sós lével.
Összességében 25-30 perc alatt sütjük közepes hőfokon. 



2014. augusztus 19., kedd

Őszibarackos pohárkrém

Még az őszibarack szezon elején készült, de újra el fogom készíteni, mert finomság! :)
A kanál zenei tábor után két nappal nagyon ideillő. Főleg, ha eszembe jut néhány poén, amiket gyakorlás közben gyártott a tisztelt banda. Pl.:
- Honnan játsszuk tovább? 
- A violinkulcstól! - Jött az elmés válasz, meg a röhögés. Főleg a Suite-et gyakorolva, hiszen abban nekünk legalább 30 volt. Igaz, a basszusnak meg egy sem, ők meg azért nevettek.
A zenei valahogy mindig a szívem csücske, akár mi is történik, akármennyire is nehéz a darab, fújom szét a számat, vagy épp nem értek egyet mindenben az előadással, felemelő tud lenni. Bár most kevesebb előadáson vettem részt a kicsi miatt, mert este akkor volt az alvásidő pl., de feltölti az embert, illetve noszogtatja, amit hallott.
A másik az, hogy az egyébként döcögős darabok, amikről azt hiszed az elején, hogy az életben nem állnak össze, egyszer csak mégis előadhatók lesznek, megszólalnak, sőt néhol egészen kifejezőek. Azokról nem is szólva, amelyekben esetleg nem zenél az ember, csak meghallgatja, és a lelkéig hatol. Mint például a Cesare Frank féle 150. zsoltár...
Majd máskor még írok erről, most viszont késő van, és az őszibarackos pohárkrém is várja, hogy előtérbe kerüljön. Ez sem nagy recept, inkább ötletadó.

Hozzávalók: (kb. 4 adag)
1/2 bögre köles
2 bögre víz
1 csipet só
vanília
2 ek gyümölcscukor, vagy 15-20 csepp sztívia

6-8 őszibarack
2-3 ek kókuszreszelék / darált mandula
1 ek méz

A kölest az összes hozzávalóval kb. 20 perc alatt megfőzzük. Várunk kicsit, hogy hűljön. Az őszibarackokat megtisztítjuk, szeleteljük, majd a mézzel együtt és a kókuszreszelékkel/mandulával botmixerezzük. Poharakba töltjük, a tetejére szórhatunk még kókuszreszeléket, vagy mandulát.
Candidások a kölest édesítsék kicsit több sztíviával, és a mézet hagyják ki, illetve inkább mandulát használjanak. Babások 1 éves korig a mézet kerüljék, inkább használjanak gyümölcscukrot egy picit.



2014. augusztus 6., szerda

Túl a hatodik blogszületésnapon erdélyiektől tanult nem aludttej ízű aludttejes gombóccal :)

Ha Siccike nem ír az övéről, talán el is feledkezem róla. Ez az időszak nem éppen a blogolásról szólt. Kerti munkák voltak, aztán itthon nyílászáró cserék, meg kőművesmunka, rettentő mennyiségű takarítással egybekötve. Még ha olyan csodálatos előnyökkel is jár, hogy nem fúj be télen a jeges szél a gyerekszobában az ablakon, nagyon utálatos tud lenni a mérhetetlen mennyiségű por és piszok.
Már ugyan látom a végét, és nagyon jó, hogy végre bizonyos ablakok is kitárulhatnak. Jöhet be a friss levegő, a szúnyog meg kinn marad.  :)
Sütés-főzés azért volt, meg néha csak ettem a másét, vagy "vajaskenyeret". A karatetábori beszámolót még tervezem kajaügyileg, mert megér egy bejegyzést. Több nyers készült, saláták, levesek. Az aludttejes gombóc meg pl. azért, mert Anyuék háztól hordják a tejet, és az egyik alkalommal túl sok maradt. Anya továbbképzésen volt, mi meg szabadon garázdálkodtunk Ábellel dédipapa őrzés címén a házban. ;) Így hát kiöntöttem a tejet egy négyliteres lábasba, kitettem a délutáni napra, másnap reggelre szépen megaludt.
Ezt a fajta gombócot Matildtól tanultam, ő meg otthonról hozta a receptet. Mondjuk az utóbbi 5 évben egyszer csináltam... Az aludttejet nem szeretem, de szerencsére ebben az ételben nem érezni az ízét, csak olyan kellemes túró jellegű lesz, de nem száraz, pont ezért jó. Persze nem mindegy milyen a tej, honnan származik.

Hozzávalók: Kb. 30 közepes gombóc
2 l aludtej
40 dkg tönkölybúzadara
30 csepp sztívia
vaníliapor
1 csipet só

tk zsemlemorzsa
1 tk kókuszzsír

Az aludtejet a sóval, vaníliával, sztíviával feltesszük forrni. Amikor felfőtt, belekeverjük a búzadarát, és jó pár percig kavargatva főzzük, amíg a szemek meg nem dagadnak. Ha kevergetés közben túl hígnak éreznénk az ételt, 10 dkg-mal több grízt keverhetünk bele. Nekem most a 40 dkg-mal kicsit lágyabb lett, de nem bántam, mert így puha és könnyű volt a gombóc.
Amíg hűl, kicsit megpirítjuk a zsemlemorzsát. Először szárazon, majd hozzákeverjük a zsiradékot, és el is zárhatjuk a gázt.
Amikor meghűlt a grízünk, vizes kézzel gombócokat formázunk, és megforgatjuk a zsemlemorzsába. Tradicionálisan tejföllel és cukorral fogyasztják, de nagyon finom valamilyen idénygyümölcsből készült öntettel, vagy lekvárral.
Vegán változatát készíthetjük tofuval, vagy a hamis túrógombóc nagyon finom kölesből is.