2014. július 9., szerda

Díj

Újabb meglepetés, hogy díjjal összefüggésben Zsuzska gondolt rám, és a legjobb, hogy kérdezett is. Köszönöm szépen. 
Díjazottként meg kell válaszolni 4 kérdést és továbbadni 11 bloggernek, újabb 4 kérdéssel. Hogy miért pont 11-nek, az érdekes...






1. Melyik az étel, amit a legszívesebben készítetek el és miért?
Nem tudok egyet kiemelni. Azokat az ételeket készítem szívesen, aminek örülni fognak, amit valaki kért, esetleg említette, hogy régen evett, vagy magának nem csinálná meg... Illetve az olyanokat is, amelyek megreformálva egészségesen finomak.

2. Mi az, amit a legkevésbé szívesen csináltok főzés/sütés közben?
Mosogatás. :) De lassan csak megtanulom, hogy jobb gyorsan közben egyenként, mint a végén nekiállni a hegynek. Pedig egyébként semmi gondom a mosogatással, csak neki kell fogni. 

3. Melyik szín dominál a konyhátokban?
Tőlem függetlenül a barna. Ami egyébként a kedvenc színeim közé tartozik.

4. Mi az, ami biztosan mindig van a hűtőszekrényetekben (vagy a kamrában)?
Valami zöldségféle, gyümölcs biztosan. Újabban egy üveg olivabogyó és csicsókasűrítmény is. Meg a férjem filmjei, minimum 100 doboz. (Ideje lenne elzavarnom fotózni valamelyik filmes géppel. Erre karácsonyi sütit eszik, amire azt mondta, hogy meg ne írjam! Így tíz felé persze még mindig jobb választás, mint a fagyi, ami alternatívaként szerepelt...) A mélyhűtőben egy darab gabonakolbász, szójavirsli, petrezselyemzöld, kapor...

És ki legyen a 11? No, ez nehéz, se nem reprezentatív, se nem teljes...

4 kérdés:
1. Melyik az az alapanyag, amiből már a legtöbbet cipelted haza? 
2. Mit szeretsz a konyhádban, és min változtatnál szívesen?
3. Melyik az az egyszerűen elkészíthető étel, ami jellemző a konyhádra, és miért?
4. Hol, illetve mit készítenél a szabadban legszívesebben, és kivel/kikkel fogyasztanád el?

2014. július 2., szerda

Kölesfasírt barna rizzsel és gombaszósszal

A múlt héten, mikor egyik nap a férj itthon volt, és még hajat is mostam... Igen, vannak csöppnyi örömök az életben. :) Nagyon hamar sikerült összedobnom számunkra egy finom ebédet, amit még Ábel is élvezettel tömött befelé nagy villával. Mert hogy odakészítettem a kis desszerteset, had gyakoroljon, de neki az enyém kellett. Így a végén én ettem a desszertessel, Ő meg hadakozott a naggyal. (Értsd, nem szurkálja magát, csak próbálkozik a tányéron.) Elég ügyes már, de olykor túl nagy erővel akarja felszúrni rá az ételt, majd a tányér törik ketté, az étel az tuti, így nincs a villán. Ellenben egy része a padlón. (Az az én részem.) Akkor aztán, ha megunja, és még éhes, kézzel benyom egy falatot, majd újra próbálkozik.
Nagyon cuki tud lenni, és örömmel is tudom nézni addig, amíg bolondozásba nem fordul, és a végén hangyaetetéssé fajul. Olyankor jöhet a porszívó, és mire elhallgat, lecsendesednek mindkettőnkben az indulatok.

Hozzávalók:
A fasírthoz: (1 tepsinyi adag)
1/2 bögre köles
10-15 dkg olajos mag (nekem most tökmag és napraforgó keveréke)
1 pici lilahagyma
1 tk vegamix
1 kk só
fűszerek (bazsalikom, borsikafű, petrezselyemzöld)
tk zsemlemorzsa a forgatáshoz
kókuszzsír a sütéshez

A kölest 2 bögre vízzel, a vegamix-szel és a sóval megfőzzük 20 perc alatt. Az olajos magokat durvára daráljuk (nálam most a diódaráló volt az eszköz), a lila hagymát felaprítjuk, és a fűszerekkel együtt a kéz melegre hűlt köleshez keverjük. Alaposan átgyúrjuk.
Vizes kézzel nagyobb diónyi gombócokat formázunk, amit aztán kisujjnnyi vastagra lapítunk, és zsemlemorzsába forgatunk. Kókuszzsírral kikent zsírpapírral kibélelt tepsibe igazgatjuk, és 25-30 perc alatt megsütjük őket. Félidőben megforgatjuk a fasírtokat.

A gombaszószhoz:
1/2 kg gomba
1 kis doboz rizstejszín
1 kis fej vöröshagyma
1 csokor petrezselyemzöld
1 ek tk liszt
1 ek olivaolaj
1 tk vegamix
1 kk só

A gombát megpucoljuk, felszeleteljük. A vöröshagymát felaprítjuk, kevés vízen megpároljuk, hozzáadjuk az olajat, a gombát, majd a felaprított petrezselyem zöldet, a vegamixet, és a sót. Megvárjuk, míg a gomba leve elfő, majd belekavarjuk a lisztet, azután pedig a rizstejszínt. Pár perc főzés után el is készül.

Körethez:
1 bögre barnarizs
2,5 bögre víz
1 tk vegamix
oliva olaj
1 kk só

A rizst szárazon pirítjuk kicsit, majd hozzáadjuk a lista többi összetevőjét is, és 45-50 percig főzzük.

Fotó: mutty.hu
Friss vegyes salátával az igazi.

2014. július 1., kedd

Zabos-hajdinás gofri

Újabban nagyon rákaptam a hajdina lisztre, nagyon sok mindenbe bátran használom. Ugyan kenyeret nem lehet belőle sütni, de palacsintához, gofrihoz, piskótához nagyon jól alkalmazható, egészséges, gluténmentes, lúgosító gabona, nem terheli meg a szervezetet.
Igyekeztem megtalálni a jó arányt, hogy a tészta finoman megsüljön, jól álljon össze tojás és tej nélkül is.
Egy hétig nem volt sztíviám. Örömmel kaptam a kezembe, mert már annyira megszoktam a használatát, és rájöttem, hogy a különböző cukrokkal (nyírfa, gyümölcs) iszonyúan leragadnak az ilyen készítmények. Sztíviával ilyen gond egyáltalán nincs, az íze pedig tényleg nem tűnik fel. (Férj, Hug által lemeózva)
Általában a Vegetárból veszek natúr hajdinát, amit az Apa által megszuperált nagyüzemi kávédarálón ledarálok. Azzal őröljük a lisztet is. Ezen szoktam egy-egy zacskó kölest is megőrölni durvára.
Van egy százéves kézi habverőm, azzal pillanatok alatt össze lehet keverni, mert elég kemény. Az újabb, amit Nagyútra vettem, nyeklik, nyaklik, mert a keverő része nem elég kemény, valami szilikonos bevonatú lágyabb fém. Az előzőnek meg kemény volt a habverő része, de a szárai csak részben rögzítettek, így mindig szétesett. Persze, hogy nem használtuk, pedig jó dolog. Nézzétek meg alaposan, mit vesztek.
Hipoallergénnek gondolom, ha a szezámmag kimarad, akkor nem olyan ropogós, a folyadék mennyiség csökkenthető. Vagy helyettesíthető mákkal pl.

Hozzávalók:
1,5 bögre hajdinaliszt
1,5 bögre zabliszt
0,5 bögre kölesliszt (dara, vagy pehely is jó)
0,5 bögre darált szezámmag
1 ek darált lenmag (elhagyható)
6 ek olaj
20 csepp sztívia
1 csipet só
1 csipet vaníliapor
4 bögre növényi tej (szóját szoktam használni)
kb. 2 bögre szénsavas víz
2 alma lereszelve

A liszteket és a magokat összekeverjük a sóval, vaníliaporral együtt. Belecsöppentjük a sztíviát, hozzáadjuk az olajat, és a növényi tejet. Összekeverjük az egészet, majd annyi szénsavas vizet adunk hozzá, hogy lágyabb galuskatésztát kapjunk, de ne folyjon. Ha a kanállal merjük, nyúljon, mint a rétestészta. :)
A legvégén adjuk hozzá a reszelt almát. Sütőtől függően akár 15 percig is sülhet egy, de általában 10 perc alatt elkészül. Nem olyan, mint a tojásos tésztájú gofri, hogy 4 perc alatt már pirul.

Fotó: BioBrigi  Derítés: Ábel a piros felmosó vödörrel...




Meghívó


Meggyes-epres turmix

Gitta a blogján épp most tett fel hasonlót. (Ja, megírtam félig, csak nem postoltam. Vagy két hete volt.) Örülök, hogy látok bejegyzéseket, mert a régi arcok valahogy elmaradoztak. Pont a napokban gondolkoztam ezen, és nézegettem meg az I. VGB (vegablogger) találkozón készült fényképeket. Szilda, Vajaspánkóék, KatAnyaka, Siccike, VegaVera, Napmátka Ildikó, Dulmina, Lét-tudatos Reni... és még persze sokan mások, de most ez jutott eszembe. Egészen más jellegű volt a légkör, sokat reagáltunk egymás bejegyzésére, valahogy mostanában ez pl. elveszett. Még a "nagymenő" blogokon is újabban olykor alig-alig árválkodnak megjegyzések, ami meglepő.
Persze nekem is kevesebb lett az időm, ahogy változott a világ körülöttem, és megjelent a kis mazsola az életemben, megértem, ha valaki azt mondja, azt sem tudja hová kapjon. Mégis javaslom, hogy egy picit nézzen körbe magánál, gondolja végig a napjait, mert (a tapasztalat mondatja velem) olykor tudattalanul telik-telik az idő nagyon haszontalan dolgokkal, neten nézelődéssel, tévébámulással, pletyizéssel. Nekem is ritkán jut eszembe, hogy az idő is egy ajándék, amellyel ugyanúgy el kell számolni a Jó Istennek, mint az egyéb képességeinkkel, hogy jól kamatoztattuk-e vajon... (Mt 25,14-30) Szükségtelen magyarázkodásba kezdeni, annak semmi értelme, inkább két mondatban kérj föntről segítséget.

Visszakanyarodva a turmixhoz, tavaly is készült kicsit másképp, nagyon finom, és pofonegyszerű. Csak türelem legyen a meggy magvaláshoz. :)

Hozzávalók:
1/2 kg meggy
20 dkg eper
2 marék kesudió / mandula
vanília
pár csepp sztívia / méz

A meggyet kimagozzuk, az epret lecsumázzuk. A kesudiót finomra turmixoljuk 2 dl vízzel és egy darab vaníliával, azután a többi hozzávalót is beletesszük. Ízlés szerint adunk hozzá még némi vizet.
Candidások kesudió helyett mandula és szezámmag keverékét használják sűrítésül. És fogyasszanak hozzá kölesgombócot.