2013. május 13., hétfő

Csavart

Egyik este, mikor Ábel nyüszis volt, és nem akartam a boltba menéssel kínozni, megkíséreltem, hogy sütök valami kenyérfélét, azért hogy legyen a férjemnek másnap szendvicse a munkába. Sajnos a sütés az egyik olyan dolog, ami mostanában kiesik, mert a kelt tésztát ugyanúgy nem lehet váratni, mint az éhes csecsemőt. Nagyon ki kell számolnom a dolgot, hogy két szoptatás között jó legyen, épp megkeljen, és a sütőből se etetés alatt kelljen kivenni. Ehhez jönnek olyan nem várt események, mint a 2 kakis pelenka fél órán belül, a kibontás során összepisilt mindenség. 
Ez utóbbit ne panaszkodásnak vegyétek, hiszen néha nagyszerű színt hoz a napjainkba. (Az éjszakát kivéve.) Nem lenne mit mesélnem este kuncogva. Főleg akkor, ha az elégedett kis mazsola ilyen események után ártatlanul elégedett képpel gagyarászik, vagy szégyenlősen behúzott nyakkal elmosolyogja magát...

Csavart buci

Hozzávalók:
60 dkg liszt (2/3-a teljes kiőrlésű)
4 dl víz
2 ek zabliszt
2 ek burgonyapehely
2 ek olivaolaj + 1 ek  
2 dkg élesztő
1 tk méz
1 tk só
magok (lenmag, tökmag, napraforgómag, szezámmag)

A hozzávalókat kenyérsütő gépben összedagasztatjuk, vagy kézzel meggyúrjuk. Ha ez utóbbi van "kéznél" :) - akkor először a száraz hozzávalókat keverjük össze, majd a végén a folyadékot.
Fél óra kelesztés után formázzuk a bucikat. Hogy ne legyen olyan unalmas, azért van benne egy csavar, de bármilyen formára alakíthatjuk. Ezt egyszerűen gilisztának kinyújtjuk, majd a közepénél kettéhajtva egymásra tekerjük, és sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük. A tetejét megkenjük 1 ek olivaolaj és víz keverékével, majd megszórjuk szezámmaggal.
Újabb félóra kelesztés után 40 percet sütjük 190 C-on.



2 megjegyzés:

Eszter írta...

Kicsit lemaradva, de nagyon örülök Ábelnek, szépek a bejegyzéseid róla. Nincs baba hasfájás nélkül, de mint az állatoknak, a babáknak is az anya testmelegére van szüksége... többek között a jó emésztés miatt. Bátran hordozz és aludj vele, jobb lesz az emésztése is. Jó egészséget Nektek!
ESzter

Bridge írta...

Érdekes módon könnyebben alszik el sokszor, ha leteszem az ágyba. Forgolódik kettőt hármat, majd bekapja az ujját, és alszik. Viszont utána ha hasfájás van, nyöszörögve jelzi, de alszik közben, viszont hamar felébred. Akkor ha felveszem, visszaalszik, és órákig tud így lenni. Valóban nyugodtabb az ember ölében. Ma reggel is kiültünk a kertbe, Ő hol hallgatta a rigófüttyöt, hol aludt, én meg "kiolvastam" az összes szórólapot. :)
Persze ez azzal jár, hogy az ember nem halad sehová, de tekintsük ezt befektetett időnek...