2012. december 20., csütörtök

Maja jóslat?

Hosszú ideje minden területen és mindenféle ismerőnél beleütközöm a maja világvége jövendölésbe. Eleinte csöppet sem foglalkoztam vele, hiszen újra és újra felröppennek ilyen hírek, de valahogy ezt komolyabban vette az eddigieknél a környezetem. 
Nagyon sokakat foglalkoztat, és aggódnak is emiatt, illetve többen elgondolkoztak arról, hogyha nem is ezen a konkrét napon, de nincs túl messze valamiféle összeomlás. Sajnos nem kaptam még az új Nyitott szemmelből, hogy a kollégáknak juttassak belőle, mert abban állítólag van erre vonatkozóan egy jó cikk. Majd szombaton elolvasom. Biztosan jóval összeszedettebben fogalmazza meg az ezzel összefüggő gondolatait a szerző, mint én 1/2 11-kor, de miután a Híradó is ezt nyomta, valahogy kikívánkozott belőlem ez a pár sor.

Ha visszamegyek a kályhához, és megnézem, mit mond a Biblia a fentiekkel kapcsolatban, könnyebb dolgom lesz. Először is kijelenti Máté 24:36-ban, hogy pontos idői meghatározást az ember nem tudhat, viszont azt is írja, hogy lesznek jelei, ráadásul egyre sűrűsödő figyelmeztető jelei. Pl. pont a fent említett fejezetben is részletezi ezt. 
A Híradó azt mondta, hogy elsötétedéssel, földrengésekkel, mindenfélével járhat a holnapi nap a jövendölés szerint. Nos, a Biblia ír ezekről, de pl. a földrengésekről úgy, hogy gyakran lesznek, és mindenfelé. Tehát nem csak a megszokott törésvonalak mentén. Ebből kifolyólag nem mondom, hogy ilyen események nem történhetnek a holnapi nap, hiszen nem tudjuk mi lesz megengedve a háttérben dolgozó gonosz erőknek. Azonban abban is biztos vagyok, hogy a többség holnapután, meg azután is fel fog kelni még egy jó darabig. 

Ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes forgatni a gondolatainkban a témát. Nem elbagatellizálni szeretném, félre ne értsen senki, hiszen biztos vagyok abban, hogy lassan számot kell adnia az emberiségnek a tetteiről. Csak más nézőpontból is szerettem volna megvilágítani, illetve biztatólag leírni a fentieket. Továbbá annyit hozzátenni, hogyha erőtlen, és csüggedt az ember, és végképp nincs kilátása semmire, akkor érdemes felfelé néznie végre. Mert Ő "...Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja..."

2012. december 4., kedd

Hóesés és karfiol leves

Minden tél elején lelkesen közlöm, hogy leesett a hó. Idén az első nagy hó a cukros vérvétel napjához kötődik, Pesten is iszonyúan szakadt. Amikor végeztem, felhívtam a lányokat, hogy felmenjek Mátraházára, vagy ellesznek, de azt mondták, örülnek, ha ők le tudnak jönni a hegyről, önként ne menjen senki arra. :) Az a hó viszont másnapra már csak nyomokban volt meg, míg ez a mostani a faggyal karöltve napok óta tartja magát, és még lesz utánpótlása is.
Holnap lehet, hogy felviszem a gépet, mert mint mindig, a zordsága ellenére gyönyörű tud lenni. Először is lehúzza a két nagy tiszafa ágait, megrakódik a korlátokon, az ott parkoló autókon, belepi a a betonplaccokat, elrejti a csúnyaságokat. Azután ha épületen kívülre nézünk, a hatalmas fenyők roskadásig gyűjtik a hatalmas legyező ágaikra a havat, a kopasz fák ágait beburkolja a vastag hóréteg. Másnapra a tiszta fehér hóban vékony tappancsok nyomai húzódnak itt is ott is, vagyis a mókusok feléledtek. Meg a macskák is. :)
Nagyon nehéz bármit is írni róla, mert ha az ember ott áll, és bámulja, egészen fura érzések töltik el. Olyankor az egész környéknek még a hangjai is mások, olyan puha csöndes minden. Nem süket csönd, mégis, mintha elvesznének a hangok...
Ebéd közben ma hátrafelé nézelődtem, akkor kezdett újra szállingózni a hó. Kicsit kikapcsolt a taposómalomból, és megnyugtatott. A Teremtő bölcsessége szerencsére nem emberi, akármilyen csúnya és hideg a tél, megvan a maga feladata, és szépsége is egyben. És mindenben egyre inkább tapasztalom, hogy nem véletlenül vannak úgy a dolgok, ahogyan. Mindennek megvan a maga értelme, és oka, még ha abban a pillanatban nem is vagyok képes belátni.

No, de ha már ennyit dumáltam, vissza kellene térni a konyhára. Keveset főzök mostanában, s ha igen is, ismétlek. Nagyon kevés időm van rá, vagy ha van nem bírom rávenni magam, csak olyanokra, mint a héjában főtt krumpli készítése. (Lásd a mai napot.) Tegnap a mindenki által kedvelt hajdinás süti is készült, mondjuk azzal tovább szöszöltem, de ma már nem fért bele. Nemsoká megyek inkább, és bebújok az ágyba olvasni. A kis kópé jelez, hogy jobb lesz ledőlni inkább, egész nap rohangáltunk.
Szóval az ebéd karfiol leves volt, békési módra. Azért békési, mert ezt a tejes megoldással csak az ottaniaknál találkoztam. Anyával készítettük, így az elején rántással indult, de javasolom helyette a szójatej + liszt keverék hozzáadását az utolsó 15 percben.

Karfiol leves békési módra

Hozzávalók:
1 nagy fej karfiol
3 nagyobb répa
4 ek tk liszt
1 bögre szójatej
2 ek olivaolaj / 1 tk kókuszzsír
1 csokor petrezselyem zöld
1 ek só

Ha nagyon hagyományosak akarunk lenni, készíthetünk rántást. Mivel nem túl egészséges, lehet úgy javítani rajta, hogy a lisztet szárazon megpirítjuk, majd hozzákeverjük az olajat, a petrezselyem zöldet, és felengedjük vízzel. Majd beletesszük a répát, a sót, majd 1/4 óra elteltével a karfiolt is. Időnként kavargatjuk. Mikorra megpuhulnak a zöldségek, hozzáadjuk a tejet, összeforraljuk az egészet, és készen is van.
Ahogyan fentebb írtam, máshogyan is elkészíthetjük. Ez esetben a kókuszzsíron a petrezselyem zöldjét kicsit megforgatjuk, majd beletesszük az apróra vágott répát. Felengedjük vízzel, sózzuk. Kb. 1/4 óra múlva hozzáadjuk a kis rózsáira szedett karfiolt is. Amikor már majdnem megpuhultak a zöldségek, a szójatejet összekeverhetjük a liszttel, és hozzákeverjük a leveshez. Sűrűn kavargatva főzzük 10-15 percet.