2012. november 25., vasárnap

Birsalma lekvár és sajt, avagy hogyan pucoljuk könnyedebben...

Apa gépi üstje ma megint üzembe került, pedig azt hittem idén többet nem kerül bele semmi befőzni való. Tatánál viszont gyönyörű nagy birsalmák teremtek a két fán, és a miénken is voltak szépek, így Anya úgy döntött, lekvárt főz, és birsalma sajtot készít.
Most egy kicsit más módszerrel, valamelyik kolléganőjétől hallotta, így könnyebb volt a farigcsálás. Merthogy megfőzte a birsalmákat, és azután vágtuk le a magházáról.
Aki valaha is faragott birsalmát, az tudja, hogy mit jelent könnyen felvágni, és nem az, hogy feltöri a kezed a kés, mire egy kompótnyit elkészítesz.
Tata, és Anyósom segített ledörzsölgetni, utóbbinak nagyon jó kesztyűje volt hozzá, az a műanyag pöttyökkel fröccsöntött. Kitűnően bevált ennél a munkánál azt mondják. Azért nem láttam, mert közben a rakott tésztát készítettem ebédre.
Szóval az üstbe Anya feltett vizet forrni, és a megtisztított birsalmákat dobálták a vízbe. Amilyen kemény, olyan hamar megfő. Azután kihalászták egy szűrőkanállal, picit hűlni hagyták, és lehetett könnyen felvágni. (Ha épp nem főtt szét, vagy nem rágta meg a féreg. Ez utóbbi kissé bosszantóbb volt, mert sajnálta az ember annyira kifaragni.)
Amikor mind megfőtt, kiöntöttük a vizet, és ment az üstbe a már felszeletelt gyümölcs. Szerencsére Apa hogy így gépesítette, nem kell kavargatni, nyugodtan dolgozhattunk mellette.
A végén hozzáadtunk valamennyi cukrot, és mehetett is a jól megtisztított üvegekbe, azután a dunsztba.
A maradékot két nagyobb tepsibe zsírpapírra simítottuk, a sütőben száradt 100 C-on hőlégkeverésen. Néhány napig a kamrában fog szabadon "pihenni", azután készen is lesz. Pirított dió, mandula, bármiféle mag kerülhet bele ízlés szerint.

2012. november 18., vasárnap

Almás pite "ikszedik" változat

Anya átválogatta egyik este az almát, és megemlítette, hogy régen készítettem almás pitét, elhasználhatnánk abba a rosszabbját. Könnyen belementem, mert az almás süti bizony finom dolog.
Ő pucolt, én gyúrtam. Illetve a kenyérsütő gép, aztán én.
A tésztához adtam egy kis darált diót, amitől nagyon finom íze lett, és még a diót nem szerető családtagjaim sem panaszkodtak miatta.




Hozzávalók:
30 dkg tk liszt
5-10 dkg darált dió
3 ek olivaolaj
2 ek zabliszt
1 ek rizsliszt (elhagyható)
1/2 ek lenmag (elhagyható)
1 cs foszfátmentes sütőpor
1 csipet só

250 ml must (szőlőlé, almalé)

2 kg alma
1/2 kg szilva (elhagyható)

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük, majd ráöntjük a mustot. Ha almalével, vagy más gyümölcslével készítjük, adjunk hozzá 1-2 ek gyümölcscukrot, mert azok nem olyan édesek. Összedolgozzuk. Én két adagot készítettem, nekem ahhoz 1/2 l folyadék kellett, de a dió és a liszt milyenségétől függően több folyadékot is igényelhet. Az a  lényeg, hogy jó ruganyos legyen, de puha.

Az almát megpucoljuk, a szilvát kimagozzuk. Ez utóbbiból fagyasztott volt itthon, azzal is teljesen jó.
Vékony szeleteket vágunk.
A tésztát megfelezzük, kinyújtjuk vékonyra az egyik felét. Egy piteformába simítjuk, arra rakjuk a gyümölcsöket. A tészta másik felét is kinyújtjuk, majd lefedjük vele a süteményt.
Ha valakinek hiányzik hozzá, megszórhatja fahéjjal és szegfűszeg őrleménnyel, de anélkül is finom volt.
A tészta széleit levágjuk, összedolgozzuk. A maradékot vékonyra nyújtjuk, formákat vágunk belőle, és kidíszítjük vele a süteményt. Kevés vízzel a formákat megkenve a tészta tetejére "ragasztjuk" a díszeket.
A pitét bő fél óta alatt közepes hőmérsékleten sütjük.


2012. november 4., vasárnap

Ünnepi goffrizás

Mivel a goffri nagyon finom, viszont macerás az elkészítése, főleg a keletkező nagy halom mosatlan miatt, ritkán eszünk. Ma korán ébredtem, kinn az eső is esett, ráérős napunk volt, hát nekiláttam.
Két fajtának. Az egyik a hagyományos recept alapján, a másik reformosan.
Mivel zablisztem nem volt, agyaltam egy kicsit, és amit találtam a konyhában itthon, abból született. Tojás is egyrészt emiatt került bele, másrészt a kis "vízi-mutty-murutty" miatt. Biztosítékokat sercegtet a környezetemben, hogy most sem eszem húst, így abban állapodtunk meg, hogy tojás és bizonyos tejtermékeket viszont mértékkel fogyasztok.

Hozzávalók:
3 marék kölespehely
3 marék zabpehely
3,5 marék rozsliszt
1 marék napraforgómag
3 ek olivaolaj
2 ek gyümölcscukor (v 20 csepp sztívia)
1 reszelt alma
1/2 tojás
1/2 l almalé
vaníliarúd kikapart belseje
1 csipet só
1/2 csomag foszfátmentes sütőpor

A reszelt alma kivételével minden hozzávalót összeturmixolunk. Ha túl sűrűnek tűnne, adhatunk még hozzá gyümölcslét.
Figyelem! Ez nem 5 perc alatt sül meg, mint a rendes gofri. Lassú sütésen akár 15 perc is lehet, nekem itt a csepeli nem állítható, de erős sütésűn 11 perc alatt lett készen. A jól átsültek finomabbak voltak.

Este a maradékot csak úgy minden nélkül elrágcsáltam, úgy is finom volt, de a legjobb frissen és ropogósan sok sok gyümölccsel, banánöntettel a tetején.
Általában diódarabok kerülnek az aljára, rá reszelt alma, arra kiwi, és az egészre a banán öntet. Ez utóbbi nagyon egyszerűen készül el. Banán pépesítve, citromlé, vaníliás szójatejpor, víz. Ez utóbbit még a környezetemben szójautáló egyedek is örömmel fogyasztják persze hagyományos receptű goffrival. (Nagyobb kedvvel is fotózta le, mint a tökfőzeléket. :) )