2011. április 19., kedd

Húsvéti ajánlat

Kriszta játszani hívott...  "A játék lényege: Írj egy bejegyzést Húsvéti ajánlat címmel! Az ünnepre való tekintettel javasolj 5-10 ételt bármilyen kategóriában, egy feltétel van, hogy a korábban már közzétett receptjeid közül válogass! Ha megkapod a játékot, akkor kérlek küldd tovább 10 bloggernek! De a játékot szabadon is "elviheted" nem kell megvárni, hogy hozzád is eljusson!:) Játékra fel!!!"

A felhívásnak megfelelően elkezdtem nézegetni a bejegyzéseket, s az ajánlatom a következő:


Reggelire: Köles túrós rétes sok sok gyümölccsel.



Ebédre: Töltött padlizsán kínai kel salátával.

 

Vagy barnarizs szeletet zöldségfasírttal, esetleg zakuszkás szójaszelettel. Mellé ajánlható vegyes saláta, pl. ilyen.

 Süteményként választható a hajdinapiskóta.



Vacsorára: Reform Kifli vöröslenecse, vagy karfiolkrémmel sok zöldségfélével. Esetleg káposztasalátával.

Jó étvágyat kívánok!

2011. április 12., kedd

Almás-pudingos sütés nélkül

Kifehéredett az alig zöldülő táj pár nap alatt. Virágzik a kökény, a fehér szirmok tömkelege nagyon széppé teszi a még mindig kopár határt. Reggel a szél hívatlanul mindenhová be akart bújni,  de nem törődtem vele, csak örömmel nézelődtem, mielőtt felszálltam volna a vonatra.
Különösen szeretek kinn lenni ebben az időszakban, valóban úgy érzi magát az ember, mintha burokból szabadult volna. Még a kerti hajlongás is másképp esik legyen szó hagymaduggatásról, vagy almafa ültetéséről. Nagy megelégedésemre most ez utóbbira is sor kerülhetett, néhány újabb gyümölcsfa között 3 fajta alma is helyet kapott. Persze még soká fog teremni, de kivárjuk. Addig esszük a Nyírségből hozott gyümölcsöket legtöbbször nyersen. Vagy ritkábban süti lesz belőle. Mint legutóbb az almás-pudingos.

Kollégáktól kapott receptet reformosítottam részben, viszont bolti kekszet használtam, de az legalább korpás volt.

Hozzávalók:
1 csomag korpás keksz (pl. Korpovit)
10 alma lereszelve
1 l almalé (fele az alma kicsavart levéből)
2 cs pudingpor
2 ek méz



Az almát kimagozzuk, lereszeljük. (Sokszor nem magozom ki, hanem körbe reszelem a magházat.) A levét kinyomkodjuk amennyire lehet. Azt kiegészítjük annyi almalével, hogy 1 liternyi folyadékot kapjunk. Az almaléből 9 dl-t felforralunk, 1 decinyi folyadékba viszont hidegen belekeverjük a pudingport. Amikor felforrt az almalé, belekeverjük a mézet és a pudingot, egy perc alatt sűrű kavargatás mellett összeforraljuk.
Egy üres szögletes tál alját kirakjuk keksszel, teszünk rá egy réteg almát, némi pudingot, majd újabb réteg keksz, alma és puding jön. A végére annyi pudingot hagyunk, hogy teljesen el lehessen igazgatni a süti tetején a maradékot.
Egy napot érdemes pihenni hagyni, és csak azután fogyasztani el. De hát ki győz addig várni. :)

Hagyományosan vaníliapudinggal készíthető.  Almalé helyett tejjel. Reformos lelkületűeknél a tej egyszerűen kiváltható valamilyen növényivel, ízre nem tűnik fel senkinek amikor már készen van.

2011. április 3., vasárnap

Szívdobogás

Az ember lánya olykor igen el tud érzékenyülni azon, hogyha azt tapasztalja, hogy szeretik. Itt most eltekintenék a szerelem és szeretet elkülönítésétől, mély érzelmek esetén ezek nagyon hasonlóak, ha kihagyjuk az első fogalom "bújós, csókolózós" oldalát. :) (Végül is az eredete közös, ugyanonnan származik.)
Tettekben mutatkozik meg, apró figyelmességekben, amit meglepve tapasztalok. Mint pénteken, amikor kinyitottam a szekrényemet, és volt benne egy banán kicetlizve. Olykor későn végezve a munkával tömegközlekedéssel egy órával hamarabb érnék haza, ezért elém jön valaki a családból, pedig neki is lenne dolga elég. Vagy körbejárja valaki miattam a fél város üzleteit, hogy valami különleges dolgot szerezzen be nekem, gyötri magát, de miután ismer, azt képes mondani, hogy "nem muszáj hordanod...".

Valami kis apró szívesség akart lenni egyik vasárnap reggelre készített mákos-barackos rakott árpa a két tesómnak, mivel mindkettő nagy mákfan. :)
Elővettem Nagy Zsuzsa "kásás" kis füzetét, és megvizslattam a recepteket hozzávalók szempontjából. Ehhez az ételhez nem sok hozzávaló kellett, némi módosítással ugyan, de erre esett a választás.

Mákos rakott árpa

Hozzávalók:
1/2 kg árpagyöngy
20-25 dkg darált mák
1 üveg őszibarack befőtt (persze ha szezonja van, akkor csakis érett gyümölcs, de hol van az még...)
2 nagyobb alma lereszelve
4 ek méz (ha a befőtt cukrozott, akkor akár el is hagyható)
1 ek olivaolaj
1 csipet só

Az árpagyöngyöt legjobb éjszakára beáztatni, azután háromszoros mennyiségű sós vízben 40-50 percig főzhetjük.
(Szerencsére ez az idő nálunk lerövidíthető egészen jól, amióta Anyunak karácsonyra Avair elektromos kuktát vettünk. Bárkinek tudom ajánlani, mert gyors, hatékony, jó.)
Egy mélyebb jénai tálat szükséges kikenni kevés olivaolajjal, majd az árpagyöngy felét eligazgatni az edény alján. Azután a reszelt alma felét kell lerakni. Megszórhatjuk a maradék mákkal, pici mézet csurgathatunk rá. Azután újabb réteg árpa jön, alma, mák, méz és a tetején a felezett barackok.
25 perc alatt 180-200 C-on hamar összesül. 


2011. április 2., szombat

La Défense zöldbab csicsókával kiegészítve

Elmesélem, hogyan függ össze a La Défense és a zöld zöldbab. Kata barátnőm még évekkel elcipelt oda, hogy megmutassa az Új Diadalívet, s máig sem tudom hogyan, de feljutottam a tetejére azon az üvegliften keresztül, amitől megreszketősödnek a lábaim. :)
(Most önszántamból terveztem újra a felmenetelt - talán az Eiffel torony megmászását szándékoztam kiváltani, amit évek óta elbliccelek - azonban be volt zárva technikai okokra hivatkozva.)
Visszatérve arra a zöldbabos napra, már összefolynak az események. Rémlik, hogy metróztunk  Montrouge-ból és Kata az aluljáróban közölte velem, hogy mindenféle értéket erősen szorítsak magamhoz, amit addig egy környéken sem tett. Kóboroltunk, a bevásárló központban is szétnéztük, közben cseverésztünk. Ez utóbbi foglalatosságot imádtuk gyakorolni mindig is, azonban kellemesen emlékeim támadnak arra a napra visszaemlékezve is, amikor végig gyalogoltunk a Notre Dame-tól tizensok km-t a Szajna parton és nagyokat hallgattunk.

A mostani ott tartózkodás kicsit más volt, mint a többi. Háttérbe szorultak a fentiek, pedig nagyon fontos számomra, hiszen az életben nem mentem volna ilyen nagyvárosba önként és dalolva hatodjára. (Változtathatatlanul falusi lány vagyok.) Párizs valóban elbűvölő, és sohasem térek haza onnan üres kézzel. Nem azért, mert pénz cserélt gazdát, valamit  vettem, vagy kaptam. Ilyen is előfordult, de általánosságban gumicukor szintig. :)
Nem. Azért mert az érzelmi tankjaim töltődnek fel. Mert olyan barátaim vannak, akikkel ha a megboldogult piros kanapén ülve kellene töltenem a hetet az összes emberi kéz alkotta csinálmány bámulása helyett, sem zavarna túlságosan. Eltekintve néhány magnóliabokor megtekintésétől.
Hihetetlen, hogy azok pont most kezdtek virágozni. Úgy meglepődtem, de nagyon örültem neki.

Persze mindig szívesen kóborlok a városban, de csak a megfelelő társaságban. Ez utóbbi pedig garantálja azt, hogy a putriban, vagy a világváros legismertebb negyedében ugyanolyan jól tudjam magam érezni, ha velem egy hullámhosszon  lévő emberrel járom azt be.

Miután megint össze-vissza csapongok, visszatérek ahhoz a zöldbabos naphoz. Az üzletközpontban Kata megkeresett egy éttermet, amit már ismert. Sokféle dolog közül válogathattál kis és nagy tányérokra, és a tányérméretek alapján fizettünk. No ott ettem zöld zöldbabot először éltemben. (Heh, hogy 1 oldal volt kinyögni? :) ) Talán fokhagymával párolhatták vajon, olyasmi íze volt. 
Hogy azon kívül mi finomat ettem, már meg nem mondom, de ez a zöldbab valahogy megmaradt.

Leültünk az asztalhoz, és dumáltunk. Miről? Másokról, magunkról, a volt közös munkahelyről, arról a városról, a beilleszkedésről, a szokatlan dolgokról, ami jött. Amikor elmenni készültünk egy idősebb férfi odajött, és kérte, hogy ugyan mondjuk meg milyen nemzetiségűek vagyunk... az derült ki, hogy svédnek, vagy hasonló északi országból jött embereknek gondolt. Addig ezen soha nem is gondolkoztam, hogy a magyarnak ennyire érdekes a hangzása egy idegen fül számára.

Hazatérés után nem sok főzőcske volt, egyszerűbb kajákat kerestem, így a mélyhűtőben heverő zacskókból vadásztam, illetve volt csicsókám, hát a kettőt összecsaptam.
Bonyolult volt elkészíteni. ;)
Adott volt 1 kg zöld színű zöldbab, 1/2 kg csicsóka, 1 dl rizstejszín, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis fej hagyma, 1 kanál pirospaprika, 1 kanál olaj és 2 dl víz és 1 csipet köménymag.
A hagymát vízen megpároltam, a végén hozzáadtam a kanál olajat és pirospaprikát, beleraktam a megpucolt és felaprított zöldbabot, továbbá a csicsókát is. Hozzáöntöttem a vizet, belenyomtam a fokhagymát és a köményt, azután kb. fél óra alatt puhára főztem. A legvégén hozzákevertem a rizstejszínt, majd elzártam a gázt.
A csicsóka jellegzetes érdekes ízhatást ad, nekem tetszett.

Kölesfasírtot ettünk hozzá, és salátát.