2009. augusztus 31., hétfő

Reform süti kölestúróval és gyümölccsel

KatAnyaka ihlette sütemény teljesen átalakítva. Emlékeztem rá, hogy készített valami nagyon szimpatikusat, de az a recept akkor elérhetetlen távolságba került net és gép, illetve időhiány miatt. Így hasraütésre a szokásos tészta lett az alap (csak kimaradt a szójajoghurt) köles és gyümölcs a töltelék.

A tésztája a következőképpen készült:
50 dkg tk liszt
5 dkg kukoricadara
1 csipet só
1 dl olaj
6 csepp sztívia
1 ek őrölt lenmag
víz

Kissé ragacsos állagú volt, de pár perc dagasztás után kellemes, ruganyos tésztát kaptam.
Jó alaposan átdolgoztam, majd kétfelé vettem. Az egyik felét lisztezett deszkán kinyújtottam, és egy kerek pitesütőbe tettem.

A köles-túrót így készült:
1 bögre kölest 3 bögre vízben feltettem főni egy marék mazsolával, egy darab vaníliarúddal, csipet sóval. Amikor elfőtte a levét, kb. 20 perc, hozzáöntöttem 2 dl szójatejszínt, és azzal főztem pár percig. A végén lehet bele 20 csepp sztíviát csöpögtetni, vagy 2 kanál (ízlés szerint) mézet belekeverni.
(A citromlén még gondolkodom, lehet, hogy legközelebb megpróbálok egy fél kanállal hozzákeverni.)

Amikor kicsit meghűlt, a tésztára kanalaztam, eligazgattam, és a tetejét megpakoltam gyümölccsel. Erre kb. 1 kg őszibarack és szeder került vegyesen.

Kinyújtottam a tészta másik felét is, amivel lefedtem az egészet. A széleket behajtogattam. Maradék tésztából vágtam kis díszeket, amiknek az alját kicsit bevizezve tettem a süti tetejére.
Jó lett, csak a két tesóm még édesítette magának.
A képen a süti egy "kirúzsozott szájú" pudlira emlékeztet. :)

Hogyan "udvarol" a Műszak és a Gazdaság?

Bekocogok a műszaki osztályvezetőhöz, tévesen nekem címeztek valami levelet. Visszafelé az egyik műszakos kolléga jön velem. Fél éve van kb. nálunk, de amióta az összes kedves barát jól itthagyott, nincs kedvem közelebbről ismerkedni senkivel, így ritkán beszélünk. (A közelebbről alatt nem párkapcsolat céljából való ismerkedést értek, csak egyszerű barátságot.) Nem jól fogalmaztam, inkább tartom a távolságot.
- Brigitta, te nem fogytál mostanában? - kérdi.
- Nem, csak keveset aludtam, és karikás a szemem.
- Csak mert nem olyan pufi az arcod, mint szokott.
(Pff. Most rögöhjek?) Jövök előtte, szinte pánikszerűen rázom a fejem, hivatkozva a kevés alvásra és egyéb hülyeségekre, becsukom az ajtót, és kitör a nevetés. Fura számomra a kimért udvariassága, és a kicsit úri modor. Nem mintha rossz lenne, csak szokatlan. Csak ez most rosszul jött ki.

Mint a múltkor az egyik kolléganő, mikor megfordulok:
- Ahh, Brigi te vagy az?! Nem ismertelek meg. Olyan fiatalos vagy ebben a rövid szoknyában.
Hát igen. Ha 50 éves lennék, bóknak is venném. :)

2009. augusztus 28., péntek

Sárgaborsó krém

Tegnap este nagy rohanás volt. Borsós tészta készült, meg gyümölcsös süti. Közben Tata bajlódott a paradicsom locsolással, segítettem befejezni, szedtem répát a káposzta salátához, ilyenek. Ezalatt persze kifutott a sárgaborsó, lehetett takarítani. :)
Szombat este itt vacsorázik a zenekar, az állandó körözöttet és zöldségkrémet fel akartam váltani valamivel. A sárgaborsót mind nagyon szeretjük, volt is itthon, így azt készítettem, de egyszerűsített változatban.

Hozzávalók:

1,5 csésze sárgaborsó
3 csésze víz
1 ek só
1 babérlevél
1 kk őrölt kömény
2 ek olivaolaj (kihagyható, de akkor kevésbé krémes)
1/2 pritaminpaprika
1 gerezd fokhagyma


A sárgaborsót vízzel sóval, köménnyel, babérlevéllel feltettem főni, majd mikor puhák voltak a szemek, kivettem a babérlevelet, elzártam a gázt, és hagytam hülni.
Beleszórtam a kisebb darabokra vágott fokhagymát és paprikát, hozzáöntöttem az olajat, majd botmixerrel krémesre kevertettem.

Megint Bózsva

20.-ai hosszú hétvége.
Bevalljam, ne valljam? Olyan krumplit főztem "idegenben", ami csak hathatós segítséggel lett püré, pedig nem is annak indult, közben leamortizáltam valami drága lábast is hajdinafőzés közben.
Kiderül, hogy az ember hét év alatt elfelejt főzni! ;)
A fentieken túllépve: Elvarázsolt két nap, kevés alvás, sok séta, beszélgetés, rengeteg mosoly.
Szombaton visszarázódva az alomvilágból 5 órakor a Babar zenéjével ébreszt a telefonom (nem röhögni, nagyon szeretem) pakolás, utazás, zenekar. Este koncert a tó mellett. Elég sokan kijöttek meghallgatni.
Utána még bohóckodtunk kicsit a Bózsva sziklán, mert Bálint nagyon fel akart menni, és az apja tériszonyos lévén megkérte az öcsémet, menjen fel vele.

Kaja? Töltött paprika szokás szerint a tábori ebéd ilyenkor, meg rétes. Mákos, vagy diós, két ujjnyi vastag töltelékkel. Vacsora a "tudod te mennyit eszik egy zenekar" jeligére Micuéknál.
A táborból vettek szójafelvágottat, azt ettem paradicsomos kenyérrel. Hm, nagyon ízlett. A múltkor én is vittem haza, mert finom.

Csak még elő kell bányászni, pontosan honnan is lehet beszerezni. Majd megosztom, ha valakit érdekel. Kicsit erősebb a fűszerezése, mint amit megszoktam, de nagyon ízletes.

2009. augusztus 25., kedd

Zöldségpörkölt

Ratatoulille volt tervben, azonban a szederlekvár lazán "beleszólt". Mert, mert tudta, hogy ő a fontosabb. 4 üveggel raktam el cukor nélkül, a többi ehető mások számára is. :)
Kicsit rohantunk a Sógornőmmel, mert a fiúk már éhesek voltak. Az ebédet csak meg kellett melegíteni, mert még maradt töltött paprika, így azt ettek, meg a szintén maradék szilvás sütimet. A tésztájáról pl. itt írtam, a töltelék darált dió és félbevágott szilva volt. Ha nem áztatja el tejesen az alsó tésztát, nagyon finom tud lenni. Bár az az igazság, hogyha eláztatja is. :)

Ők hamarabb elkezdték, én inkább megvártam, míg megfő a kajám. (A lé édesített volt, és fehér rizses, bár az utóbbi már nem akkora gond. Így jár az, aki másutt császkál, mikor ilyenek főnek itthon.) Nem baj, ráértem. Addig 4-5 reszelt répából, 3 paradicsomból, némi paprikából készítettem salátát.

A pörkölt pedig cooproduction-ban a következőképp készült:

Hozzávalók:
1 padlizsán
2 cukkini
20 dkg borsó
2 nagyobb répa
3 paradicsom
2 paprika
2 fej hagyma
2 ek olivaolaj
1 ek só
1 tk őrölt kömény
1,5 ek pirospaprika

Olajon és vízen megpároltam 2 kisebb fej Sógornőm által apróra vágott hagymát. Szórtam rá 1,5 kanál pirospaprikát és 1 tk őrölt köményt.
Az Anyukája felaprított 1 nagyobb padlizsánt, 2 nagyobb répát, 2 közepes cukkinit. Mindezt rászórtuk a hagymára, tettem hozzá 1 ek sót. Azzal átforgattuk pár percig, beleszórtam 20 dkg borsót, majd felengedtem vízzel. Bevágtam a paradicsomok végét, és rátettem a paprikával együtt. Kb. 35-40 percet főhetett, de bevallom, nem figyeltem az időt, mert közben a lekvárt mertem üvegekbe.

Barna rizzsel eszegettem, de tésztával, nokedlivel is finom lehet.

Miért ne igyunk étkezés közben?

Étkezés előtt fél órával, és utána egy óráig nem szoktam inni. Sokszor kérdezik ebéd környékén, miért. Elmondom. Bólint a többség, majd lehajtja a fél pohár vizet a leves után.

Egyébként egyszerű indoka van. Felhígul a gyomorsav, az emésztés lassul. Míg a szervezet kivonja a vizet, a gyomor nem dolgozik, az étel pang, majd erjed. Puffadás, kellemetlen közérzet...

(Erről rögtön valami reklám ugrott be, hiszen a mai módszer: Szedjen rá XYZ tablettát...)
Hamar megszoktam, miután elmagyarázta valaki.
Főleg könnyű betartani, ha több nyers ételt fogyasztunk. A zöldségféléknek, gyümölcsöknek magas a víztartalma, így azokkal kiegészítve az étkezést, kevésbé leszünk szomjasak is.

2009. augusztus 14., péntek

Lasagne

Most készítettem másodjára, de nem konkrét recept alapján, hanem abból került a lapok közé, amit itthon találtam. Ezek a következők voltak: (2 tepsire való adag)

1,5 füstölt tofu
2 nagy cukkini
4 fej hagyma
2 kg paradicsom
6 paprika
3 l paradicsomlé (sűrűbb jobb)
fűszerek (bazsalikom, oregánó, babérlevél)
3-4 gerezd fokhagyma
1 ek méz
1 kk só
1 citrom leve
2 ek olivaolaj
3 doboz lasagne tészta
20 dkg sajt

A hagymát felaprítottam, kevés olajon és vízen megpároltam. Ráöntöttem a paradicsomlevet, belenyomtam a fokhagymát, rászórtam a fűszereket, beletettem a sót és a mézet, plusz a citromlét is. Amennyire lehetett összefőztem (10 perc), hagytam, hogy a leve sűrűsödjön, bár a vége felé túlságosan köpköd.

A cukkinit kimagvaltam, és apróra reszeltem. A tofuval szintén így jártam el, csak a magvalást elhagytam. :)
A paradicsomok héját lehúztam, és felkarikáztam mindet. A paprikát szeletekre vágtam.

A tésztalapokat lefektettem az edény aljára. Rákentem a paradicsomszószból egy adagot, majd szórtam rá cukkinit, tofut egyenletesen. Ráraktam paradicsom karikákat, és paprikaszeleteket. Majd újra a tészta jött, a paradicsomszósz, zöldségek és tofu. A tetejére paradicsomszósz, paradicsom és kevés reszelt sajt került.

Vegánok növényi sajtot tehetnek rá, ilyesmit, de egyszerűbben is lehet. Pl. turmixgépben összekevertetjük a következőket annyi vízzel, hogy híg tejföl sűrűséget kapjunk:
15 dkg napraforgómag, vagy kesu, esetleg mandula
2 ek zabpehely, vagy zabliszt (esetleg rozsliszt)
2 ek sörélesztőpehely
1 kisebb fej hagyma
1/2 pritaminpaprika
1 kanál citrom leve
1/2 tk só
Majd mindezt a tészta tetejére öntjük.

40 perc alatt 180 C-on szépen megsült.

Mák, rakott tészta, mákos kenyér

Hajnal 5 óra lesz. 3/4 3 óta nem alszom. Először forgolódtam, mert általában pillanatok alatt visszaalszom, de most nem. Apa kiment a traktorral - gondolom - lucernát vágni, Anya szintén felébredt, most olvas. Egy darabig én is azt tettem, de egy fejezet után elég volt. Felbosszantott, mert nem álmosított el. :)

Bóklásztam a neten fotós oldalakon, megnéztem barátnőm nyaralásának képeit, elolvastam néhány bejegyzést, és gondolkodtam is. Alkalmas idő ez utóbbira. Nyugalom van. A nap még nem kel, az éjszaka csöndes zajai hallatszanak az ablakon keresztül. Kedvem lenne kibóklászni csillagokat nézni. Annyira lenyűgöző tud lenni, milliárd különböző fényes pont az égen, a Tejút... Isten teremtette más és más világok.

Közben eszembe jut az inverze, és a mák. Meg a mákvirág. Leszedtük azt is. Most egy nagy ruhazsákban várja, hogy mákos kifliként, mákos tésztaként, karácsony körül - és persze később is - beigliként, gubaként végezze. Vagy rakott tészta lesz belőle rengeteg baracklekvárral. (Tésztát megfőz, tepsi alját olajjal kiken, bele a tésztát a tepsibe, rá a mákot. Aki akar cukrot, vagy mézet pár kanállal rászórhat, majd át kell keverni. A végén a baracklekvárt rákanalazgatni, és egy villával egyenletesen beleforgatni, hogy mindenfelé jusson.) Öcsém nagy kedvence, de így még magam is megeszem, pedig nem vagyok mákrajongó. Kivéve még a meleg beiglit és a péksütményt, vagy pogácsa tetejére szórt egész magvakat.
Hihi, eszembe jutott, tesóm hogy ette még. Kenyérre szórta, megcukrozta, és paradicsommal eszegette meg. Ennél nekem csak a zsíros-cukros kenyér bizarabb, de azzal még itthon senki nem mert próbálkozni. :)

Ezalatt megvirradt, a traktor lefulladt, és nem akart beindulni, így a behúzásával Anyának is megvolt a reggeli adreanlin adagja. Igaz ennél csak az a jobb, mikor az MTZ-vel kell behúzatni (most a Transporter) a kisdutrát, ahogy egy hete jártunk. Sosem tudom igazán kiszámolni a gázadást, Apa meg haladna. Igaz legutóbb egészen jól ment.
No, miután jól "kifőzőcskéltem magam" megpróbálok szundítani még fél órát. Aki meg most ébredezik, annak szép napot!

2009. augusztus 12., szerda

Hogy vagy barátném?

Avagy az egyik Katus féle saláta.
Megnéztük mi van a hűtőben, azután Kata közölte, mit szokott ő belerakni általában. A feta sajtot simán beleöntöttem volna, mondtam is, hogy majd kipiszkálom, mint Tündérkeresztanyu az avokádót, de inkább utólag rakták hozzá. (Köszönöm.)

Egy csomag madár- és jégsaláta (250 - 250 g körül) és (4-5 db) paradicsom volt az alap (3 ek) pirított szezámmaggal. Tettünk még bele uborkát, pár szem diót összetörve és egy fej avokádót is felaprítva. A végén megöntöttük pár kanál dióolajjal, amit nagyon finomnak találtam, de teljesen megfelelő az extraszűz olivaolaj is.

Már nem is tudom mit ettünk hozzá. A csajok talán lazacot, én meg rizst valami japán szószos pácolt tofuval. (Mivel franciául nem tudok, saját fejem szerint fordítom ezeket. Sokszor hasonlít az angolra, néhány dolgot már megtanultam. Nagyon még nem fogtam mellé, remélem azért ez sem malaczsírban pácolták. ;) )

Nem jó ez a világ így. Túl messze vagyunk egymáshoz, vagy csak nem jó szektorban dolgozom, hogy minden hónapban kiugranék hozzád 1-2 napra. Csak dumálni mindennapos dolgokról, megnézni Dávidot, hogyan növekszik. Ülni, és hallgatni a csöndet (már ha nem jön a kukásautó és a vízesést is kikapcsolják), ahogy sokszor tesszük. Vagy bosszantanálak azzal, hogy megint nem jó edényt olajozok össze. :)

2009. augusztus 10., hétfő

Szombat este

Szombat esténként mindig próbálunk a zenekarral. Most szünet volt, így szabadabban töltöttük naplementéig az időt. Persze azért fura, mert több, mint tíz éve van együtt a csapat, ennek ellenére szinte minden héten találkozunk. Pedig Bózsva és Budapest közötti vonalon helyezkedünk el, Mátraháza, Nagyút és Miskolc-Szirma megszakítással. Hogy miért jó ez mégis? A zene (na nem a Manson féle) áldás. Jót tesz a lelkünknek, és olyan lehetőségeket nyitott meg előttünk, amiről csak álmodoznék.
Persze olykor az is jó, ha kimarad egy alkalom. (Másnap a koncerten a fele csapat úgyis találkozott. ) Most helyette estefelé kitekertünk a patakhoz, ahol megdöbbenve kérdeztem Apát, hová lett a híd korlátja.
- Ellopták. - hangzott a nem túl boldogító válasz.

Egyébiránt kellemes este volt. Újra felfedeztem a karob fákat. Egészen sok van az út mellett.
És ebből lesz a por?! Gyorsan meg is kóstoltam a magját, bár még zöld volt. Mit ne mondjak, nyersen jobb. :) És nagyon szépek is.
Ősszel biztosan kijövök, és szedek belőle. Bár információm nincs róla, de majd utánanézek a neten.

Két napraforgó tábla is virágzott még, pedig szinte mindenütt leégett már. 3 hete, mikor repültünk, azt gondoltam, majd milyen szép lesz felülről... de nyoma sem volt.

Szedtem egy csokorral azokból, amelyek már biztosan nem hoznak magot. Emlékezetembe hozott néhány dolgot a koncert előtti nap. Egyszer volt barátom anyukájának ástunk ki cserépbe pár kis napraforgót, nagyon szereti, és felvittük Pestre.
De sok eszem volt. Hiszen a cserépben is kb. annyi idei bírhatta, mintha levágom, ráadásul egy bérházban nincs kert, ahová kidobja a földet, a fél kuka tele lesz. Csitri voltam és fogalmam nem volt a panelházi életről.

A Bundás (kaukázusi juhász és jugoszláviai farkasölő keveréke) élvezte az egészet legjobban. Ha visszafelé nincs Apa biciklijéhez kötve, biztos megkerget egy őzet. Így is, mikor hátranéztem, azt hittem, Apa repülni fog... :) Iszonyatos enegiái vannak.
Most bezzeg bánatosan várta a vacsorát. Remélte a szagok alapján, hogy nem lecsót kap. Mert azt készítettünk este Anyával.
Kedvenc kaja. Nyersen, főve, tojással, tojás nélkül, franciásan... mindegy. Most 1/2 kg hagyma, 2 kg paprika és 3 kg paradicsom végezte felszeletelve a fazékban. :)

Ismétlések

Nincs recept. Olyat főztünk az utóbbi hetekben, aminek az elkészítését már leírtam a blogban. Töltött paprikát, csak mostanában egy kis borsikafüvet is csempészek a vegánba, tökfőzeléket is persze. Sütöttem piskótát maradék sárgabarackkal és szederrel... Ami viszont kimaradt, az a sárgabarackos gombóc... Szomorú. :(
Kevesebb idő marad a főzőcskére is a kerti munkák miatt, meg az ember nem is kívánja úgy a meleg ételt. Inkább leül egy darab dinnye mellé, és élvezi, hogy torok bedagadás nélkül eheti.
Jönnek különböző programok is, akkor sem alkotunk, csak tepsiben sütünk kolompért, mint vasárnap délelőtt.
Végül is elmentünk a koncertre. Még pénteken is kérdéses volt, de aztán csak fújtuk a bevonulót az erkélyről. Szép volt az egész, sőt néhol ilyen izgalmas: ;)

2009. augusztus 8., szombat

Rakott patiszon

Pénteken Anya itthon volt, így nem kellett már csütörtök este készülődni szombatra. Volt pár patiszonunk, így azt találgattuk, mit is lehetne belőle készíteni. Végül főztem barnarizst, és átbeszéltük másnap hogy is készíti el. (Szegény, ha én is eszek belőle, igen óvatosan fog hozzá. Most is kötekedtem, mikor megszagoltam, hogy kevés benne a fűszer. Persze ismét csak előbb járt a szám... hiszen egy micurdummal több nem kellett volna bele. Szégyellem is magam. No , nem ilyenek miatt nem szoktam megenni az is igaz.) Aztán ő is kreatívkodott, mert a paradicsom szeleteket végül is kifelejtette, rakott viszont bele darált diót, ilyenek. Nem egy megszokott, de jó ízű ételt ehettünk szombat délben. A répa és a patiszon miatt egy picit édeskés, a tetején lévő öntet viszont ellensúlyozta az erőtejesebb ízével. Vegyes salátával másodszor is csúszott még a tányérokba. :)
Annyi gond volt vele, hogy sülés után több levet engedett. A problémát megoldottuk úgy, hogy kivettünk 1 adagot, és a tepsi alját megemeltük kicsit, és az így összegyűlt folyadékot kikanalaztuk.


Hozzávalók (nagy tepsire való adag)
4 nagyobb patiszon meghámozva, feldarabolva
2 nagyobb szál répa
10 dkg darált dió
1-2 fej hagyma
40 dkg barnarizs
olivaolaj
fűszerek (köménymag, borsikafű)


A tetejére:
15 dkg napraforgómag, vagy kesu, esetleg mandula
2 ek zabpehely, vagy zabliszt
2 ek sörélesztőpehely
1 kisebb fej hagyma
1/2 pritaminpaprika
1 kanál citrom leve
1/2 tk só
A sörélesztő pehely a sajt jellegű izt hivatott pótolni. Mindezt turmixgépben finomra kerevertetjük annyi vízzel, hogy hígabb tejföl sűrűségű maradjon.

A barnarizst kb. 40 percig főzzük 2,5x-es vízmmennyiségben 1 tk sóval.
A patiszonnal szépen megharcolunk, leszedjük a bundáját úgy, hogy maradjon is belőle. :) Azután félcentis szeleteket vágunk belőle.
A hagymát és a répát megpucoljuk. Előbbit apróra vágjuk, utóbbit nagy lyukú reszelőn lereszeljük.
Egy tepsit kiolajozunk, alulra egy réteg tök kerül, picit sózzuk, azután a rizs, diót, hagyma és a répa. Megszórjuk fűszerekkel. Azután újabb réteg tök, só, rizs, dió, hagyma.
Ha ezt nagyon macerásnak találnánk, azt is lehet, hogy a patiszont is felaprítjuk, és a rizzsel, dióval, hagymával, répával összekeverjük, a tepsibe borítjuk, azután eligazgatjuk.
Erre jön az öntet.
Majd mindezt be a sütőbe egy órára. A vége felé érdemes légkeverésre tenni magasabb hőfokon, hogy megpiruljon a teteje.

A salátához 1 nagy fejes saláta leveleit felaprítottam. 6-7 paradicsomot felkarikáztam, 4-5 paprikát felaprítottam, ugyanígy tettem 3 fürtös uborkával is. Picit megsóztam, 2 ek olivaolajat öntöttem rá, a végén megszórtam pirított szezámmaggal és pár db dió gerezdjét összetörve szóram rá.


Gyümölcsös napok III.

A napokban végre világosban is végigmentem a falun. Döbbenten néztem a fákat. Rengeteg gyümölcs van. Ok ez nem újdonság, a tavaszi "nem lesz az idén semmi gyümölcs" gondolatokhoz képest az ellenkezője teljesült.
Viszont minden nagyon hamar romlik. Amikor tavalyelőtt a francia körutunkat csináltuk, két hétig voltam oda. Előtte szedtünk őszibarackot több ládával, és még 3 hét múlva ettem a maradékból. Most 3 nap múlva be kellett Anyának főznie szinte az egészet, miközben a táborban voltam. (bocs a rusnya kék háttérért)

Azt akartam egyébként elregélni, hogy szomorúan nézegettem a fákat, mert több helyen láttam, hogy a gyümölcsök súlya alatt leszakadtak az ágak. Sok helyen 1-2 vödör gyümölcs is oda, meg a fél fa... Itthon is 2 nagy ág letört, pedig Apa szépen kitámogatta őket. Már jobban figyelünk a többire.
Készítettünk az idén sok eperlekvárt, málnát keveset, több ment a mélyhűtőbe. Tettünk be cseresznye és meggybefőttet. Azután megrepedtek a cseresznyék az esőtől, lett belőle dzsem. Aszaltam meggyet is, sárgabarackot is, epret is.
A sárgabarackból lett finom lekvár, de akkorra elfogyott szinte az összes csavaros üvegünk. :)


Az egyik kedves ismerősünktől múlt héten a vegyes lekvárhoz hozott üveget, és szilvát is.
Almánk volt rengeteg, csak ütődött. Gyorsan kellett cselekedni, a fél család vasárnap éjszakáig azzal küzdött. Majd csőrögét eszegetve ezzel a lekvárral meglátjuk, megéte-e. :)
Lehet, hogyha még lesz körte, rakunk majd el vegyes gyümölcs lekvárt, alma, szilva és körte együtt. Nagyon finom tud lenni, de most csak ez utóbbi nélküli volt.
És még nem szedtünk szilvát, az még ezután érik. Azt üstben kell megfőzni! Utoljára a 96-os olimpiakor csináltunk ilyet. Ideje megint. A csuklóm feletti seb nyoma úgyis elhal ványult már. :)



Lehet örülni, lekvárt eszünk egész télen. Ha mást nem, a befőttre kenjük. ;) Csak attól félek, ezután jön a hét szűk esztendő... Ami persze általában így van ezen a földön. Ha jól terem a sárgabarack az egyik évben, a másikban nem jeleskedik.

2009. augusztus 5., szerda

Vasárnap 16:00-kor hangverseny az Olasz Kultúrintézetben

Klarkat juttatta eszembe, hogy bizony zenei tábor (valójában őt is ott ismertem meg) van a héten, és vasárnap koncert.
Ez olyan másfél hetes időszakot takar, amikor nagyobb darabokkal egy szimfónikus zenekar és 60-100 tagú kórus egyházzenei darabokkal intenzíven készül koncertekre. A befolyt összegeket a Nágyocsi Reménység Gyermekfalu támogatására fordítják.
A résztvevők amatőrök, és profik vegyesen, bárki jelentkezhet a táborba.
Több mint 10 évig minden táborban részt vett a családunk. Ki énekelt, ki zenélt, éppen hogy alakult. Nagyon szerettük, de idén sajnos nem jött össze. Az öcsémmel tavaly is csak pár napot tudtunk Bózsván tölteni, illetve a bevonulót fújtuk, mert akkor Anya törött lábbal feküdt idehaza.
Igazán nagyszerű élményekkel gazdagabban jöttünk mindig haza, valóban sajnálom, hogy ez az idén most kimaradt.

Azért a hangversenyt most is reklámoznám, mert biztosan nagyon szép lesz. Mindig is az, lelkig ható, nem elvont, befogadható zenedarabokat hallgathatunk. Szeretnék elmenni rá, de még bizonytalan, persze ha valamelyik "olvasó" noszogat, biztosan ott leszek. :)


Beszédet mond: Dr. Reisinger János
Időpont: 2009. augusztus 9. vasárnap 16.00
Helyszín: Olasz Kultúrintézet (Budapest VIII., Bródy Sándor u. 8.)


2009. augusztus 3., hétfő

Aranygaluska vaníliaöntettel Kata kedvéért

No nehogymár eljőjjek, és paradicsom levesen kívül semmi értelmeset nem készítettem a legjobb barátomnak. Gondoltam, és nekiálltam meggyúrni a tésztáját (ebbe most csak 10 dkg tk liszt került) a tiltakozása ellenére, merthogy sok idő.
Ez eddig rendben is volt (két nappal később közölte, hogy még mindig azt eszi) csakhogy öntet is hiányzott. Mivel újabban tejet nem fogyaszt, a szójatej adott volt. Volt bio vaniliapudingja is, azt nekiálltam elkészíteni hígabban egy különlegesebb cukorral, amit mostanában használ. (Rapunzel, talán a Castellio nádcukra, sötét színű és enyhén malátakávéra emlékeztető ízt ad)
Na, azt az öntetet kiborítottuk... (Katanyaka! Kiváló példáim vannak a "Hol így hol úgy" -ra. ;) )

Ilyenkor szépen előveszi az ember a Horváth Ilona féle recepteskönyvet - vagy csak simán emlékszik rá, és megcsinálja tojással. No az már Keresztanyunak is tetszett, bár úgy megszórta még porcukorral a tésztát, hogy a Mátra nem olyan fehér rendes hóeséses időben. :)

Vegánok most ne nézzenek ide Vaníliaöntet

Hozzávalók:
1 tojás
2 ek liszt
2 ek cukor/méz
1/2 l tej / szója / kókusz...
1 csipet vaníliapor

A tojást elkeverem a liszttel és a cukorral és 1/2 dl tejjel.
A tej többi részét felforralom - tudtátok, hogy a Franciaországban a szójatejet kavargatni kell, hogy ne égjen le? :) Amikor felforrt, hozzáöntöm a tojáshoz, és együtt főzöm folyamatos kevergetés mellett pár percig.

Miután meghült, az aranygaluskát fel kell kockázni, majd nyakonöntjük a vaníliamártással és fogyasztható is.


2009. augusztus 2., vasárnap

Zöldségek szezámos mártással

Duma, duma, duma, recept meg egy se seholse. :)

Katus barátnőmnél sok egyszerű zöldségfélékből készült ételt ettem. Párolt brokkolit, zöldbabot; wokban sült padlizsános, paradicsomos cukkinit pl. Ez utóbbit félig barátnőm kisfiának keresztanyja alkotta wokban úgy, hogy felvágott 2 cukkinit apró kockákra, hozzáaprított egy padlizsánt és két paradicsomot is. Megsózta, fűszerezte (elbírja a bazsalikomot, borsikafüvet, köményt, de a kakukkfüvet is, csak azzal már ne főzzük) kis olajban mindezt pár percig pirította, és készen is volt.

Persze Tündérkeresztanyu fehér rizzsel és csirkehússal ette. :) Katus csak úgy natúran, nekem viszont hiányzott hozzá valami. Így törtem kissé a fejem, mi legyen az, és mit is tegyek bele, majd készítetem egy kis szezámos öntetett, amiről nem is gondoltam, hogy ennyire ízleni fog. Másnap a párolt brokkolit is azzal tálaltam.

Amit összekevertem:
2 dl (Soyade volt) szójajoghurt
1 kk őrölt köménymag
1,5 tk pirított szezámmag
1 tk fenyőmag (kihagyható, de nagyon finom volt vele, vagy akár felváltható napraforgómaggal)
1 csipet kakukkfű, vagy más fűszer, de el is hagyható
1 csipet só

2009. augusztus 1., szombat

Modoros vagyok

Összetalálkoztam a "A gasztrobloggerekről" szóló írással a Modorosblogon. Elolvasva rögtön megállapítottam, hogy több ponton megfelelek a Rozi által felállított kritériumonak. :)

Bár gyerekem nincs, de szingli vagyok kőgazdagság nélkül, sőt a legrosszabb eset, vegetáriánus, ráadásul még mézet is ritkán fogyasztok, bár nem a méhek kizsákmányolása okán. Nem rajongok a különleges IZVILÁGért, nem gyűlölöm a ketchupot, viszont most elárultam magamról valami titkot, és kiskertecske helyett 6 hektár föld van a hátam mögött. (Aki esetleg irígykedne, az kapált már 175 méteres krumplisorokat?) Azért azt még határozottan kijelntem, hogy én bizony a telet is nagyon szeretem! Jah, és minek a villanykörte a fotózáshoz, mikor van vaku a telefonon is!? ;)

Na! Van némi igazsága a modorosblogosoknak - bár a főzőcskét még nem adom elő elég színesen - azért beleillek a fönti kategóriába. Viszont nem izgat különösebben, sőt olykor szeretek modoros lenni. Talán mert Jókai bonyolult körmondatai szerettették meg velem az olvasást, és olykor azok félresikerült utánzása is örömmel tölt el.
Egy ilyen írás csak lehetőséget ad arra, hogy az ember más szemével nézze magát, illetve a blogjába vésett sorokat. Eddig eszembe nem jutott volna, hogy a leírt dolgaim valakinek is szúrnák a szemét, vagy felhúzza a stílusom. (Mindig is így írtam, már a CLi-ben is, bár a gasztro terület beszűkíti a lehetőségeket.) Talán azért sem, mert általában ami nem érdekel, vagy nem a szám íze szerint való, egyszerűen nem olvasom tovább. Gondoltam mások is így tesznek. Miért idegesíteném magam rajta?

Szóval kicsit csöpögősek vagyunk, de az emberek különbözőek. Van aki darabos, van aki mogorva, a másik értelmes, a harmadik kedves, olyan is akad, aki szirupos. Kiegészítjük egymást. Más szemmel nézzük a világot, de emiatt nem érdemes egymás haját tépni.
Inkább figyelemfelhívásnak veszem, és próbálok a posztolás minőségén változtatni. Persze ha a célközönség modorosságra vágyik, azt adunk neki, bár nem mindegy milyen módon tesszük.
Személy szerint örülök, hogy a cikk megszületetett, megmosolyogtatott és elgondolkodtatott.