2009. július 30., csütörtök

Bonsoir

Odakinn halványsárgás fények a Mátra felől, a nap lemenni készül. Ezernyi tücsök ciripel, a hőség még mindig érezhető, de élvezem. Ahogyan azt is, hogy a meztelen talpam a meleg betonról a fűre téved.
Itthon vagyok. Párizs zaja elült a landoló repülővel, a hangulatos betondzsungel, a francia mondatok, feliratok, a tavaszias időjárás mind hátramaradtak. Némi euro a zsebben, a Marco Polo tea erőteljes illata a táskában a Mariage Frères-ből, esetleg a nagyapámnak hozott licsi-málna lekvár üvege emlékeztet csak, de ezek közül semmi sem fontos.
A fontos dolgokat belül érzem. A hiányt, a szomorú barátnét, két picur ölelő kar emlékét, egy kedves "szállítót". Beivódott ez a pár nap is szinte minden pillanatomba és csak lassan halványul. Nem úgy, mint a "Bujj bujj medve, gyere ki a gyepre" kezdetű nóta, vagy az "Egy kismalac röff, röff, röff..." és egyéb csodálatos szerzői magasságokat feltételező fülbemászó dallamok, melyekkel munkába visszatérve tuti, hogy kezelhetetlen kollégiáimat akarom majd jó irányba befolyásolni. :) (Ha egy kis kölyöknél bejön, hátha náluk is.)
Éjfél van, de nem vagyok álmos. Ez is összefügg a francia úttal. 2 nap alatt átáll az ember. Két órával később sötétedik, de az életstílus is hajnali 1 körüli lefekvést vezetett be a gyakorlatba. Aztán itthon 2 hétig csak visszaszokom. :)

Csak morgok, mégis valahol ott tartottam, hogy úgy hiányzik ez az egész. És persze nem a város. Csak legjobban egy Anyuka és a pici fia.

2009. július 26., vasárnap

Eltuntem, mert nyaralok

Nem sokat foglalkoztam a bloggal, mert lefoglal egy gyonyoru fekete szempar tulajdonosa. Mindig tervezem, hogy majd csondes pillanatomban irok bejegyzest, de eddig nem sok volt. Tegnap ejszaka sem hagyott aludni, mert bar almos volt - hm, most jovok ra, hogy vegeredmenyben en nem hagytam, mert feltem a reakcioitol, mi lesz, ha rajon "egyedul" vagyunk. :)
Ha meg O hagyna, az Anyja miatt nem tud aludni a blogolni vagyo. Vagy valljam be, hogy itt nem minden vagyam az iras, hogy veluk vagyok!? ;)

Abbahagyva a viccelodest, a baratnomeknel toltom az idot, akinek David navu kisfia rabolja el az idonket legnagyobb oromomre. (Tegnap a szulok unnepeltek egy meregdraga orosz etteremben, mi meg a keresztanyjaval bolonditottuk a gyereket.)

Fozocske leredukalva, Max felhivasanak teljesen megfeleloen konnyu, finom, 100 szazalekban adalekanyagmentes. Pl. fott barnarizs piritott kesudioval es lenmaggal, salataval. Sargadinnye falatok. Semmi extra, de nem is hianyzik. Igy jo.

De azert Katusnak meg ki kell talalnom valami kedvencet. Anelkul hogy mennenk haza. :)

2009. július 16., csütörtök

A 366. nap a blogban

Eltelt 1 év. Kaotikus összképet mutató bejegyzéseim 2008. június 16. óta boldogítják a Nagyérdeműt. Reménykedem benne, hogy nem csak a magam szórakoztatására való ez az egész, és van némi haszna számotokra is. Persze fogalmam nincs, mennyien és milyen tájakról nézegetitek egyáltalán, kivéve azt a pár embert, aki visszajelzett eddig, akiről tudom, hogy olykor bekukkant, netán el is olvassa a szösszeneteket. Kíváncsi lennék a véleményekre, mi az amivel pl. nem vagytok elégedettek, min kellene változtatnom, illetve az sem baj, ha valami tetszik. :)

2009. július 15., szerda

Nagy Tündér újra akcióban

Olyan keveset tudunk a körülöttünk élő emberekről, munkatársainkról, a szomszédról, de még a barátainkról is. Naponta találkozunk, elsuhanunk egymás mellett. Jobb esetben egymásra mosolygunk, és pár szót váltunk, olykor beszélgetünk sekélyes dolgokról, vagy felületesen meghallgatjuk a problémáit. Mégis, ha valóban ráforítanánk negyed órát, valódi odafigyeléssel, érdeklődéssel, oly sok minden derülne ki. Esetleg még az is, hogy segíteni tudok, a számára jelenleg beláthatatlan problémában. Persze sokszor nem, de már az is segítségnek számít, ha meghallgattam, adtam neki esélyt, hogy hangosan átgondolja a dolgait, esetleg 1-1 kérdéssel más oldalról világítsam meg az egészet.
Olykor azonban saját magunknak segítünk mindezzel, hogy mások bajait szemlélve a miénk már nem is tűnik olyan jelentősnek, illetve nem azzal foglalkozunk, így a felnagyítására sem marad időnk. :)


Épp a rovarirtóssal tárgyalok. Kis közjáték halk kopogás után. Bekukkant, két lépéssel a kisasztalnál van, közben mosolyogva mutatja a szatyrot újabb adag gombával, s az ajtó becsukódik.
Nemrég beszéltünk telefonon komoly dolgokról. Pedig tényleg olyan "tündér" fajta, nem érdemli(k) meg, de megküzd(enek) vele.
- Kell gomba? - állítja meg hirtelen a beszélgetés fonalát. Lehet, hogy kimegyek kicsit az erdőbe kiszellőztetni a fejem, ha találok, hozok.
- Miattam nem kell kimenned.
- Ugyan, tegnap kínomban már vasaltam is.
- Vasaltál?! Akkor indulj rögtön! :)

Most kinn aszalom. Jó idő van rá!
Mindezt nem azért írtam le, mert a beszélgetésnek kézzel fogható eredménye lett. Ugyan. Azért, hogy magam se felejtsek el többet törődni másokkal. Odafigyelni rájuk. Erre van a legnagyobb szükség, különben milyen lesz ez a világ?! Amilyenné teszem, amilyenné hagyom tenni.

És nem holnap, meg a jövő7en. Most. Csak tudnám hogy kezdjek neki...

2009. július 14., kedd

Töltött cukkini

Igen, megint cukkini. :) Még a nyers változat kimaradt, de következőleg az lesz.
Meggyes sütit terveztem, vagy ribizlis-barackosat, olyan Dulmina félét, mert vasárnap nem volt az elkészítésére alkalom, de csak lemondtam róla. A gyümölcs még kibírja a hűtőben, süti nélkül jobban elvagyunk, Apa meg éhes lesz holnap délben. :)
Nézegettem a cukkiniket, mit is csináljak belőle, Anya említette, hogy régen sütött ő töltött változatot, de nem is emlékeztem rá.
Most két változat készült. Egy tepsit telepakoltam.

Hozzávalók:

A lakto-ovo változathoz:
1 nagy cukkini
10 dkg barnarizs
3 db tojás
1 ek só
1 ek olivaolaj
2 dl tejföl (1 kanál tejjel hígítva)
1 kis fej hagyma felaprítva

A barnarizst felraktam főni 40 percre sok vízben. (Inkább leszűröm utóbb, mint odaégessem, és ha marad, rizstejnek megturmixolva felhasználható. Saját súlyához képest 2,5x-es a vízigénye egyébként.)
A cukkinit megpucoltam, kétfelé vágtam, a magokat kiszedtem, a végét is kivájtam, hogy minél több töltelék férjen. Picit besóztam a belsejét. Vékonyan kiolajozott tepsibe helyeztem.
A 3 tojást teflonlábasban 3 csipet sóval 1 tk olajon megsütötem rántottának, és villával apróra törtem.
A rizst leszűrtem, összekevertem a hagymával, tojással, megsóztam, és belekanalaztam a cukkinikbe.
A tejfölt összekevertem tejjel, pici sóval, így kicsit folyik, jobban szétkenhető a töltelék tetején. De arra is ügyelni kell, hogy ne legyen túl híg, mert akkor meg lefolyik a tökökről, és ez nem rakottkrumpli, hogy ne legyen gond. :)
1 órát sütöttem 200 C-on.

Vegán változat:
1 nagy cukkini
10 dkg barnarizs
1 nagyobb répa vastagabb lyukú reszelőn lereszelve
1 ek só
1 ek olivaolaj
2 dl szójajoghurt v. magtejföl napraforgóból
1-1,5 ek sörélesztőpehely
1 kis fej hagyma felaprítva
1/4 kk borsikafű
1 kk bazsalikom
2 paradicsom

A rizst itt a répával, hagymával, borsikafűvel és bazsalikommal és kis sóval összekevertem. Tofuval is kiegészíthető a töltelék, akkor laktatóbb.
A masszát belekanalaztam a kivájt cukkinikbe. A paradicsomból karikákat lehet tenni a tetejére. Minderre mehet a szósz. A szójajoghurtot a sörélesztőpehellyel összekevertem - így nem folyt, és ízre is kellemes - majd eligazítottam, és a sütőben sütöttem 200 C-on 1 órát, míg a teteje megpirult.
A tetejére szója helyett tehető magtejföl, vagy pedig napraforgó sajt, vagy vegán sajt, csak hígabbra kell készíteni picinykét.

Olyan illata volt, hogy fél 10-kor már korgott a gyomrom, pedig 6-kor vacsoráztam tökfőzeléket kölesfasírttal, meg vagy egy kiló paradicsomot megettem utána...

2009. július 11., szombat

Bájos blogosoktól kedveskedés

Adele és Klarkat is jó régen jelezte már, hogy figyelmességével kitüntette a blogomat. Nem is értem, mikor ez a blog 8 literes fazekakról, főzlékekről, bolondságaimról szól... :)
Mindegy no. Nagyon köszönöm, kirakom, de ha lehet a 7 személyt majd csak később pótolom...

2009. július 10., péntek

Cukkinis kenyér

A cukkini most kezd el teremni. Nagyon szépek, viszont semmi kedvem ahhoz, hogy mind kirántva végezze. Egyrészt a hugom újabban hajlandó vele bíbelődni, csak jusson a hasába, akkor miért ne hagyjam rá, másrészt büdös, harmadrészt hevített olaj...

Egyik munkatársam cukkinis nudlit javasolt, azt valahol a fejemben elraktároztam, még biztosan készítek töltve is, került a ratatouille-ba is, meg láttam Limaránál is, hogy kenyérbe tette. Nos, a receptjét nem néztem vissza, de a hagyományos kenyérreceptből kiindulva egészen érdekes kenyérkét sütöttem. Annyi csalás volt a dologban, hogy egy evőkanál búzasikért is belecsempésztem, és kicsit több élesztővel készítettem a szokásosnál.

A gombához sütött hagymából egy evőkanálnyit az edény alján meghagytam. Beleszórtam a reszelt cukkinit, és kb. 6-7 percig, a vége felé sűrűbben kavargatva sütöttem. Majd hagytam langyosra hülni, nehogy "kipurcantsa" az élesztőt.

Kenyérsütő gépbe bekészítettem:
70 dkg tk lisztet (25 dkg rozs, 45 dkg tönköly most)
1 ek búzsikért (szejtánt)
360 ml vizet
1,5 tk sót
1/4 kocka élesztőt
1 ek napraforgómagot
1 ek őrölt lenmagot
1 kk őrölt köményt
1 ek szezámmagot
1 kisebb (arasznyi) megreszelt megpirított cukkinit 1 ek olivaolajjal

Hagytam, hogy a gép kétszer átdagassza, kiolajozott zsírpapírra tettem egy tepsibe, 50 percet kelt, majd 1 órát sütöttem 180 C-on.

Gombakrémleves vargányából

Meleg délután, odakinn napsütés, álmoskás, várom a munka végét hangulat. Néha van ilyen is.
Kopogás, megvárja, míg azt mondom: Tessék és csak azután nyitja meg az ajtót.
Először benéz: - Te még itt vagy? Már mindenki elment. :) Közli somolyogva. (Hm, ismeri a dörgést, valamikor itt dolgozott.) Majd a magas emberek sajátságos mozdulatával fejét lehajtva lép be, pedig a legalább 210 magas ajtó nem veszélyezteti. :) Jellegzetes mozdulatokkal lepakol, csüccsen le, törölgeti meg magát, és kérdezi: - Mizujs? Azután elmeséli, pihenőnapot tartott, és kiment az erdőbe szétnézni, néhány dolgot ellenőrizni, állatokat beetetni.
Végigfut az agyamon, előző este mit is mesélt a telefonba, és megállapítom, nagyon ráfért már egy ilyen nap. Közben egy zacsi gombát mutogat, hogy nekem hozta, most szedte. Nem volt nálam kés, földes... Bánja a csuda, ahogy belenézek a gyönyörű növényekkel teli szatyorba. Tinóru.
Próbálom az emlékeimből összeszedni, ettem-e valaha. Csak az jut eszembe, hogy nagyanyámék szedték mindig az erdőben és szárította meg. De az ízére nem.
Fogalmam nincs, hogy lehet elkészíteni, de majd kitalálom.

Beszélgetünk mindenféléről, azután elmegy. Odakinn beindítanak valamit, éktelen csörömpölés. Csinálják a járdákat. Megfogadom a tanácsát, összeszedem a cuccaimat és lelépek.

Otthon Anya előszedte a nagy gombás könyvet, mégis megnézi, kit fogunk enni. A megvágva megfeketedő példányt kidobálom, a fele zacskóba megy a hűtőbe. Majd másnap elkészítjük.
Gyönyörű formásak. A leghúsosabbakat felszeletelem, telepakolom vele az aszalót. Hajnal 1:43. Felébredek. Mezítlábas talpak halk nesze a sötétben a lépcsőn. Odalenn a két ajtó kitapogatása. A garázsban tömény gombaillat. Az alsó tálca felülre kerül, már majdnem jó is, állapítom meg, de nem hagyom a gondolataimat elszaladni, különben nem alszom vissza percek alatt. Reggel leszaladok, kikapcsolom. Jó lett!

Folytatásként tegnap este gombakrémlevest főztem, amit még soha.
Először az összes recepteskönyvet átböngésztem, de egyet sem találtam. Mentőövként ott a net. Ízbolygó, Gigi, Zsuzsa receptjeibe belekukkantottam, majd nagyjából a fejemben összeraktam, melyik receptből mit használok fel. Pl. a bors kiejtve, a tejszín szójára váltva, petrezselyemzöldet meg vágok bele mert friss, és csak.

Nos, amiket beletettem a fazékba:
Kb. 3/4 kg vargánya felszeletelve
2 fej vöröshagyma felaprítva
6 szem nagyobb burgonya
4 dl szójatejszín v. magtejföl
4 ek tk liszt
1 csapott ek vegamix
1 ek só
olivaolaj
petrezselyemzöld felaprítva
1 kk őrölt kömény

Kicsit körülményesen készült, a hagymát megpirítottam olajon és vízen külön, mert a cukkinis kenyérbe egy picit akartam rakni. A gombát szintén külön a fele sóval megszórva sütöttem olaj nélkül, miután elfőtte a saját levét, még kis vízzel felengedtem, majd hagytam pirulni kevéssé.
Peti! Nem is tudod mit indítottál el ezzel. Alapvetően nem szeretem, csak ritkán a rántott termesztett csiperkét, meg a gombapörköltet üveges gombából. Ennek viszont olyan illata volt, hogy kedvem lett volna nekiesni rögtön. :)
A hagymát és a gombát összeöntöttem, hozzákevertem a lisztet, a köményt, felengedtem vízzel, beleszórtam a vegamixet és így főztem kb. 15 percet. Ezalatt a kruplit kis kockákra vágtam és egy tefon edényben 2 ek olivaolaj, só és kevés víz keverékével lefedve pároltam. Mikor elfőtte/sülte a vizet, utánapótoltam. Kb. 10 perc alatt készen is lett. Cél az volt, hogy ez is pirult legyen.

(Normális esetben azt javaslom, hogy a gombát a hagymával együtt párold, majd keverd el a liszttel, engedd fel vízzel, tedd bele a burgonyát és 15 perc főzés után mehet hozzá a tejszín.)

Beleöntöttem ezt is a levesbe, belecsurgattam a tejszínt, még 10 percig főztem, majd elzártam a gázt. Csak azután szórtam meg petrezselyemzölddel. A fokhagymát Anya miatt kifelejtettem, de finom lehet azzal is, vagy esetleg még babérlevéllel fűszerezhető.

2009. július 8., szerda

Ratatouille

Amikor kisebbek voltunk, nagy melegben az Apa készítette medencében töltöttük az időt. Mikor éhesek lettünk, valamelyikünk kiugrott a vízből, beszaladt a fóliába és az ajtóból dobálta a vízbe a paradicsomokat. Kiabálunk, vigyorogunk, ettük. Jó volt.
Hétfő este nekiálltam leszedni a paradicsomot a fóliában, mivel láttam leveleket, amik betegek voltak. Szóltam Apának, hogy rézgáliccal le kellene permetezni. Persze az is lehet, hogy a hőség és a nap égette meg, de nekem gyanús volt. Eddig gyönyörűen nőttek, sajnálnám, ha nélkülözni kellene, mert olyan finom tud lenni. Hiába no, a bolti, de még a piacos sem érhet a nyomába annak, amikor egy igazán érett lédús paradicsomot helyben fogyasztod.
Sokat leszedtem, azután osztogattam fűnek-fának. Ez nem jó befőzésre, frissen enni, az igen. Pizzára, hamburgerbe tenni szintén. Azt még vasárnap meg is lehetne ejteni...


A cukkini is teremni kezdett, volt padlizsánom is. Kata esküvőjén ettem utoljára ratatouille-t, mivel a hozzávalók adottak voltak, este azt készítettem.



1 nagyobb cukkinit meghámoztam, a magjait kikanalaztam, felkockáztam.
1 padlizsánt csak simán kockára vágtam.
2 nagy fej hagymát felaprítottam.
1 nagy gerezd fokhagymát szintén apróra vágtam. Aki szereti, tehet bele többet is, de Anya miatt nem mertem.
Úgy kb. 15 nagyobb paprikát felkockáztam.
Ugyanígy tettem kb. 15 nagyobb paradicsommal is.
1 füstölt tofut kockára szeleteltem.

Ezeket egy nagy tepsibe szórtam, ráöntöttem pici olivaolajat, és megszórtam 1,5 teáskanálnyi sóval, tettem hozzá 1 ek borsikafüvet is és átkavartam.
Először magas hőfokon sütöttem, majd kb. fél óra elteltével lejjebb vettem 190 C körülre, mikor levet eresztett. Amennyit tudtam, a léből leöntöttem, hozzákevertem még pár kanál olivaolajat. (Ez bizony finomabb, minél több van benne, mert úgy sül, de túl sokat azért nem szabad adni neki.) Összesen kb. 1 órát volt a sütőben.

Főtt barna rizs készült hozzá, de barnakenyérrel is finom.

2009. július 7., kedd

Mákos nudli

Sógornőmmel egyik hétvégén azon agyaltunk, mit is kellene enni adni a bandának, amikor kibökte, hogy csinálhatnánk nudlit. Miután mindenki rábólintott az ötletre, lekocogtam a pincébe és összeszedtem még a maradék öreg kompérokat. Megmostam, feltettük főni héjában kissé sós vízben.
Közben daráltam lisztet, csináltunk ezt azt, még hülni is hagytuk kicsit, hogy kevésbé süsse a kezünket, miközben vetkőztetjük szegényeket. ;) De túl sokat nem szabad vele várni, mert akkor megszárad, és olyankor nehezebb dolgozni vele pucoláskor, de szétnyomáskor is. Inkább egy papírtörlő szeletet hajtok 4 felé, a tenyerembe rakom, így legalább azt nem süti. :)

Míg eszemben volt, megmértem a tálat, amibe a burgonya került.
A krumplinyomó használata közerővel sokkal kellemesebb volt. Sógornőm rakta a krumplit, igazgatta a belsejét, én meg összenyomtam. Haladtunk is. :)
3 kg lett. Azzal lehetett estig két részletben dolgozni. :) Ami ennél a tésztánál egyébként nem előnyös, d
e nem csak rajtunk múlt.
Előszedtem a Horváth ilona féle szakácskönyvet, meg visszanéztem a szilvásgombóc receptjére. (eredeti innen)
Annyiban módosult, hogy margarin helyett olivaolaj került bele.

Felraktam vizet a 8 literes lábasban főni kicsi sóval.

Aztán nekiálltunk. Sógornőm a fehér lisztes verziót gyúrta, én meg a tk liszteset.

Összetevői:
A fehér lisztes, Horváth Ilona félének:
1 kg krumpli
30 dkg liszt
1 tojás
1 ek olaj
1 csipet só


És a reformosnak:
1 kg burgonya
35-40 dkg tk liszt
3 ek olivaolaj vagy 0,5 dkg margarin
1 csipet só


+ 50-50 dkg zsemlemorzsa (kinek milyen)

Az a lényeg, hogy jó rugalmas, de ne túl kemény tésztát kapjunk. Nem kell sokat gyúrni.
Míg formáztuk, egy részét betettem a hűtőbe, hogy ne lágyuljon meg.

Előszedtük a deszkát, kinyújtottam kb. másfél centisre, és hosszábban elkezdtem ujjnyi vastag szeleteket levágni. Azután megsündörgettem kerekre, felszabdaltam kb. 3 centis darabokra, és ment egy lisztes tálcára, majd mikor 4-5 maréknyi sorakozott, a fazékba. Gondoltam egyenként megsündörgetem még, de a Sógornőm nem hagyta, igaza is volt. Fölösleges munkafolyamat, ha szépen formázod a hosszút.

Egyikünk kevés olajon megpirította a morzsát.
A nudlikat miután feljöttek a forróvíz tetejére, 1-2 perc után szűrővel ki is szedtük, megforgattuk a morzsában, és tettük át jénaiba.
Aztán elfogyott a morzsa, az öcsém pedig mákrajongó - megoldottuk a kérdést. :)

A mákosnál nekem hiányzott a cukor, de inkább hanyagoltam, és gyümölccsel ettem. Feketeribizkével finom volt.


2009. július 5., vasárnap

Zabpelyes süti

A gyermekek csodálatosak - millióan megállapították előttem is, nem mondok újat.
Szembe jön veled egy bús képű lovag a járdán a maga tíz évével, és a "Történt valami baj? kérdésedre eltörik a mécses. Hiányzik az Anyukám! - hangzik a súlyos mondat, amire nincs jó válasz. Nehéz helyzetben vagy, beszélsz, mosolyogsz, biztatsz.
Majd 10 perc múlva elsuhan előtted valamelyik társát kergetve, egy pillantásra feléd fordul ragyogó mosollyal, az a hálás pillantás mindent megér.

Mindez múlt héten egy kb. 80 fős gyermektáborban történt Bózsván, ahol segítettem. A hely minden egyes alkalommal képes az érzelmi tankjaimat feltölteni bármilyen lehetetlen állapotról is legyen szó, ami most nem volt, a fenti plusz élmények ismeretében pedig még pozitívabb világszemlélettel távoztam. :) Azt nem mondom, hogy az elszakadás olyan kellemes volt, hiszen mindig vágyom vissza, de többet mosolygok, mint előtte.
Holnap pedig 1 szombatra visszamegyek a zenekarral, és még főiskolai tábor is lesz. (Mire megjeleníthető állapotba hoztam, már haza is jöttünk.)

Hogyan kapcsolódik mindez az ételekhez? Néhány kedvencem pont ott ettem először. Vegetáriánus ételeket szolgálnak fel mindig, ha lehet kerülik az állati eredetűeket is, de azért szokott túrós rétes, vagy körözött megjelenni időnként a menüben. A kenyérfélék tésztája általában felesben teljes kiőrlésű lisztet tartalmaz, erre is figyelnek. Nem a bő választékról, és tökéletes ellátásról van szó, de szívesen eszek ott.

Pl. a hamburger mindenki által kedvelt menü. Sütnek puffancsokat, kevernek paradicsomkrémet, kapunk hozzá hagymát, uborkát, paradicsomot, paprikát tálakban. Zabpehelyfasírt szokott lenni, de most legutóbb szejtán volt. Tízen ültünk egy asztalnál, a gyerekek élvezettel állították össze a vacsorájukat. Ki is voltak éhezve, hiszen túrázásból jöttünk. Mosolyogva néztem, ahogy tömik befelé, és élvezettel nyammognak. Az egyik fiú megszólalt: És ebben ráadásul minden egészséges! Kivéve a húst.
Na erre még szélesebb lett a mosolyom. Gondolkodtam rajta, elmondjam-e, de azután csak közöltem vele, nem azt eszik. Meglepődött, de nemigen bánta.

No, a címben szereplő zabpelyhes sütire visszatérve. A 2002-es zenei táboron nem tudtam részt venni, mert közvetlenül utána indultunk Norvégiába, és nem volt annyi szabadságom, de hétvégére lementünk az öcsémmel a többiekhez. Akkor ettem életemben először meggyes zabpelyhes süteményt. Hogy az előtte lévő időszak nem evése, vagy a hangulat adta, de máig megvan bennem, annak mennyire finom íze volt. És nem bírtam legyűrni, csak a felét.

Pár napja készítettem egy nagy tepsivel a következő módon:

50 dkg zabpehely
1 dl olivaolaj
1 kg magozott meggy
2 marék feketeribizli
2 alma szeletelve
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg aprított dió, mogyoró, mandula, tökmag, napraforgómag, szezámmag...
3 ek méz (candidásoknak felejtős)

Nem volt csak 40 dkg zabpelyhem otthon, így 10 dkg rozspehellyel egészítettem ki az adagot egy közepes tepsibe szórva. Következett a kókuszreszelék (nem volt csak kb. 5 dkg most, mert annyit találtam a mélyhűtőben reszelve), aki szereti a diót darálva is belekeverheti, de úgy könnyebben megég.
Kézzel szétördeltem a dióbelet kisebb darabokra, beleszórtam. Tettem hozzá még tökmagot, napraforgómagot pár evőkanállal. Hozzáöntöttem az olajat, mindezt átkevertem. A mézet kihagytam most, de aki édesebben szereti, keverjen pár kanállal bele. (Jobban összetartja a "tésztát" is.) A végén a meggyet beleszórtam a tepsibe, azután a ribizlit is, átkavartam, a tetejét lefedtem az almaszeletekkel, és kb. 40 pecig 180 C-on sütöttem.

Bátran variálható, olajos magból ki-ki ízlésének megfelelően válasszon, gyümölcsökből ami épp van a kertben, kapható a piacon, télen elővadászható a spájzból. :)
Ilyen változatban készítettem már: Almás zabpehelysüti. (Az eredeti recept innen.)

2009. július 1., szerda

Jázminbokor



Otthon már hetekkel ezelőtt elfújta a szél a szirmokat is, miután egy nagyobb eső és szél megtépázta a vékonyka ágakat, a munkahelyemen azonban csak a héten virágzott el a kedvenc bokrom.
Nagyon szeretem a hófehér virágait, ellenfényben az érdekesen látszó erezetét, a sárga közepét. Olyan örömmel tudok félig a bokorba bebújva szaglászódni, majd söprögetni az orromról a virágport. Ilyenkor élvezem az egyik előnyét annak, hogy a Mátrában dolgozom. Nekem kétszer van tavasz, vagy inkább kétszer olyan hosszú ideig. :)
Lenn híre nyoma sincs, azonban odafenn egyik reggel a lépcsőn menet meglibben a szél, és hozza a finom édeskés, kellemes illatot... kinyílt, nézek fel. És olyankor mosolyognom kell.


Visszatérve a gasztronómiához. Nem csak cseresznye, meggy, meg málna szezon van ám, hanem még borsó is. Volt mit szedegetni a kertben, bár az idén a fejtéséből kimaradtam. Ellenben lelkesen felhasználtam borsópörköltnek, levesnek és franciasalátához. Nyersen idén keveset ettem, mert nem volt jó.
A borsó pörkölt sima paprikás lével készül nálunk, tejföl nem kerül bele. Azonban a nokedlihez valahogy jobban illik ez utóbbi. Már régen ki akartam próbálni, ízre milyen növényi tejföllel, mivel a gomba teljesen jó. Most itt volt az ideje. Nagyon kellemes ízhatást eredményezett, nem csak szerintem, így máskor is fogok készíteni. Tehát:

"Tejfölös" borsópörkölt galuskával

Hozzávalók a pörkölthöz
1 kg borsó
2 fej vöröshagyma
1 paprika
2 paradicsom
1 ek pirospaprika
1-1,5 tk só
1 kk őrölt kömény
víz

A hagymát felaprítom, olajos vízben megpárolom, hozzákeverem a pirospaprikát, a köményt, a sót. Beleszórom a borsót, és felengedem annyi vízzel, hogy épp ellepje az egészet.
A paprikát csak simán beledobom, a paradicsomot bevagdosva teszem bele.

Hozzávalók a növényi tejfölhöz
2 marék kesudió, napraforgó, vagy mandula, vagy keverve
1/2 citrom leve
1-2 dl víz
Mindezt finomra turmixolom.

Amikor a borsó megpuhult, hozzáönöm a tejfölt, és kb. 10 perc alatt összefőzöm sűrű kevergetés mellett.

Hozzávalók a nokedlihez
25 dkg tk liszt
25 dkg fehér liszt
1 tojás
2 dl tej (szóját használtam)
1 tk só
3 ek olivaolaj
víz

Megengedtem magamnak a tojásos változatot. Nem sok van benne, régebben is ettem, és a tojás a nagymamám udvarán kapirgáló csirkétől származott, garantáltan bio. :) Vera készített hasonlót vegánul itt.
Magamnak készítettem teljes kiőrlésűből is, de tény, hogy finomabb, ha van benne fehér liszt is. Az a lényeg, hogy szívesen egyék.



Felraktam egy fezékban sós vizet forrni, hogy mire összekeverem a tésztát, rögtön szaggathassam is bele. (Ennek a tésztának nem jó állni.)
Először a száraz összetevőket raktam egybe, majd a többit is hozzátettem, megkavartam. Azután felengedtem annyi vízzel, hogy lágy galuskatésztát kapjak, összedolgoztam. Galuskaszaggató segítségével a vízbe szaggattam sűrű kavargatások közepette, majd hagytam főni. Mikor készen volt, leszűrtem, hideg vízzel átmostam, kis olajjal átkevertem.