2009. március 31., kedd

Újabb gofri

Mindig próbálkozom kicsit több lúgosító gabonát a gofritésztába csempészni - aztán palacsinta lesz belőle... de ma sem.
Még tegnap este elhatároztam, hogy ma reggel gofri lesz, így este be is kevertem a következő tésztát:

15 dkg tk liszt
3 ek zabliszt
3 ek barnarizsliszt
5 púpos ek főtt köles
4 ek főtt hajdina
1 ek őrölt lenmag
2 ek szezámmag
2 ek olivaolaj (azon gondolkozom, hogy egyáltalán bele raktam-e, vagy csak akartam)
1/2 zacskó foszfátmentes sütőpor
1 csipet só
víz

Reggel a botmixerrel átdolgoztattam, annyi folyadékkal felengedtem, hogy sűrű palacsintatésztát kapjak. Kikentem a gofrisütő belsejét olajjal (az első előtt mindig szoktam) és 10-15 perc alatt kisütöttem kettőt-kettőt.
A köles miatt kellemes ropogós lesz. Lassan sül, az tény, de banánöntettel (nálam ez mostanában favorit) és gyümölcsökkel, darált dióval nagyon finom volt.

Hajdina reggelire

A változatosság gyönyörködtet. A hülye közmondások meg mindig tele vannak igazsággal :)

Most, hogy pár napja itthon vagyok, nyugodt, változatos, szemet gyönyörködtető reggeliket fogyaszthattam el. Nem ám kását aprított gyümölccsel rubbermaides (30 év garancia megesz) dobozból. De nem ám! Kását, aprított gyümölccsel, tányérból! :)

Csúfolódok magamon, mert ez a hajdina valóban semmiben sem volt másabb, mint bármelyik munkahelyi reggelim, csak ráérősen fogyaszthattam el.
A hajdinával nehezen barátkoztam meg a jellegzetes íze miatt. Amióta máshogyan készítem el, sokkal finomabbnak találom, de lehet, hogy csak hozzászoktam az ízéhez.

Hogyan készül?
Forrásban lévő vízzel le kellene önteni, lefedni, és 10 perc múlva leönteni róla a vizet, majd tovább főzni, mert állítólag ilyenkor keletkezik egy olyan anyag, ami káros a szemünknek.

Miután hajlamos vagyok ott felejteni a tűzön, azt találtam ki, hogy először megpörkölöm, mint a rizst szoktuk. Jó 5 pecig rázogatom tűz fölött, míg szépen kihasadnak, megsötétednek a szemek. Ezalatt felrakok lábasban vizet, amit, mikor felforrt, egyszerűen ráöntök a hajdinára.
Kézre vigyázni, mert felcsap a gőz!
Elzárom a gázt, lefedem 15 percre, és készen is van. Azután szoktam róla leönteni a levét, esetleg átmosom még egy kis vízzel.
Általában 1 adag hajdinához 2,5 adag vizet lehet számolni, de a fenti megoldással kb. háromszorosát szoktam.

Vagy 5 kanál hajdinát raktam az edény aljára, megszórtam szezámmaggal, lenmaggal és darált dióval. Tettem hozzá gyümölcsöket is, és pár szelet kókuszt.
Akinek hiányzik, tegyen hozzá még egy kanál mézet, ahogyan az öcsém szokta.

2009. március 30., hétfő

Pusztítom az apraját...

Egyik nap este elkezdtem köhögni, következő nap folytattam, csütörtök reggel arra keltem, hogy álmomban valaki lenyomott a torkomon egy kisebb chilipaprikát, és otthagyta...

Azóta a legminiatűrebb ellenségeim egy részének kiiktatására fordítja a szervezetem az energiáit, amiből eddig holmi blogolásra, egyáltalán számítógép bekapcsolt állapotában való nézegetésére már nem telt.
Az állapotom változó, egyik nap jobb, a másik rosszabb. Tegnap egyensúlyérzékem egyszerűen nem volt ébredés után, kicsit részegesen támolyogtam kis pár perc alatt a fürdőszobába.
Egész délelőtt volt is 96/63 körül vérnyomásom. Édesgyökérrel, bazsalokommal kicsit feln
yomtam, azóta javuló tendenciát mutatok. :)
Azt mondják a kollégák, lassan gyógyulok. Lehet. De antibiotikum nélkül. Erősítem az immunrendszerem graperfuitmag cseppel, használom az ezüstkolloidot, és néha szedem a Béres-cseppet. Nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát.

Nos e "rövid" bevezető elég magyarázat arra, miért tűntem el, miért nincs recept.
Bevallom 4 napig héjában főtt krumplin, főtt céklán és savanyúkáposztán éltem. Olyan egyszerű étel, mégis annyira jól esett. Először össze akartam sütni a kettőt, azután rájöttem, ez most nem fog nekem menni. 4 célkát megpucoltam, felszeleteltem, vizet engedtem rá, megsóztam, és tettem bele 1 kanál köménymagot. Megfőztem.
Szedtem kis savanyúkáposztát a hordóból, felkarikáztam hozzá lilahagymát, öntöttem rá kevés hidegen sajtolt napraforgó olajat. Hamar összeérik az íze, elmegy a hagyma csípőssége is.


A káposztából viszonylag keveset ettem, inkább csak a levébőlt öntöttem a céklához és kruplihoz. Azok az ízek, hm. Komolyan, ünnepi nem esett volna jobban. :)

2009. március 23., hétfő

I. VGBT a Világ közepén ;)

Vasárnapra Kata kellemes kis találkozót hozott össze, amiről a képeket felraktam egy webalbumba.
Ha szeretnéd megnézni, és nem küldtem meghívót, küldj egy e-mail elérhetőséget a megosztáshoz.

Mindenki írt már lelkes sorokat a múlt vasárnapi találkozóról, és meg csak a fenti két sort.
Pedig nagyon akartam. A fejemben úgy zakatoltak a gondolatok, ahogyan a 14-es villamos zötyögött a Lehel tértől majdnem a végállomásig.
Fura napok voltak, szombaton együtt volt a zenekar a Széchenyi hegyen, fújtunk, mozdonyt bámultunk, beszélgettünk. Vasárnap pedig sok ismeretlen ismerőssel találkozhattam.
Fura volt az arcokat látni, mindig az a gondolat futott át rajtam, hogy: ezt az arcot ismerem, már találkoztunk. Azután megmagyaráztam magamnak, hogy a blogon volt fenn kép, azért... de egy kicsit az írásain keresztül ismerem a másik lényét is - még ha szigorúan a receptek közlésére hagyatkozik is, mindig kerül bele valami személyes, valami csak rá jellemző.

Kicsit döcögősen, szégyenlősen indult az ismerkedés. Majd legközelebb már más lesz. Annyi mindent megkérdeznék, ha most lennék ott, mert azóta végiggondoltam, de akkor csak pl. szegény Adele-t találtam meg a kicsit hülye kérdésemmel :)
Az ételek nagyon finomak voltak, többször kellene ilyet csinálnunk, mert fellelkesít.
Annyi, hogy általában mindenki fűszeresebben főzött, mint szokásom. Személy szerint Vera coleslaw salátája ízlett a legjobban, elnézést a többiektől, de alapban elfogult vagyok a salátákkal kapcsolatban.

Ami az általam vittek közül jól fogyott, az a dió volt. :)

Elég sok lencsehurka maradt, ahogy hazaindultam. Azon gondolkoztam, mit csinálok ezzel a sok kajával, főleg, hogy ma nem megyek haza, a tesómék nem esznek meg ennyit, a munkahelyieknek meg nem kell. Alig fordultam be a sarkon, megállított egy házaspár. Azt mondták éhesek.
No, közöltem azonnal, hogy pénzt biztosan nem kapnak, de ha valóban éhesek, ételt azt tudok adni. Igaz, kissé reformosat.
Utcai kirakodóvásár lett... Kaptak lencsehurkát, egy kenyeret, az énféle kenyeremből (a gyerekek szeretik az olyasmit - mondták) meg még 1-2 dolgot. Kicsit könnyebb lélekkel és szatyorral indultam tovább.

2009. március 20., péntek

Vegán vendéglő


Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Vegán Vendéglőbe, amely főleg a különleges alkalmakra szóló receptek "otthona" lesz. Ha van kedved, nézz be hozzánk...

2009. március 18., szerda

Rakott káposzta

Vegán és lakto-ovo vegetáriánus változatban is, két "kondérral". A vegán is olyan jól sikerült, hogy a nagy többség észre sem vette, hogy nem tejföl sült a tetejére, illetve nem veszélyeztettük a pipik szaporodását :)
Persze megint az adagokon vagyok fennakadva, mert a 2. változat a 20 literes lábasban sült a sütőben. Vissza felé kellene számolnom, hogy normál konyhára való mennyiségek szerepeljenek a hozzávalóknál.

Tehát:

2 kg savanyúkáposzta (nagy mennyiség, de mi jobb szeretjük soook káposztával)
2 fej hagyma
1 ek pirospaprika
olaj
víz

50 dkg árpa (vagy barnarizs)
1 ek vegamix
15-20 dkg darált dió
10 dkg szójagranulátum


10 dkg mandula/kesudió/napraforgómag/paradió
víz
a kifőtt káposzta leve

Az árpát sós vízben 40-45 perc alatt megfőzöm.
A hagymát apróra vágom, kevés vízen és olajon megpirítom. Hozzáadom a pirospaprikát, jól összekeverem, és ráteszem a savanyúkáposztát. Összekavarom és felengedem annyi vízzel, hogy ellepje. Jó egy órát főzöm, olykor tovább is. (Ezt a típusú káposztát meg kell rendesen főzni, különben az emberek többségének emésztési problémákat okoz.)

A szójagranulátumot sós vízben 5-10 pecig főzöm, azután leöntöm róla a vizet.
(A nem vegán változatnál a szóját apróra tört tojásrántotta helyettesíti. Na arról senki nem mondja meg, mikor elkészül, hogy nem húsos. 1 kg rizsre lehet 10 tojást számolni).

Az elkészült árpáról is leöntöm a maradék folyadékot, ha van. Rizzsel felcserélhető. Azonban árpát csak ritkán hagynálok, és ebben az ételben pedig ugyanolyan finom, így a változatosság kedvéért inkább azzal készül.
Egy nagy tálban összekeverem az árpát, a szójagranulátumot, a vegamixet és a darált diót.

Amikor elkészült a káposzta is, egy nagy tepsibe - a levét nagyjából leszűrve - kanalazom a felét, rárétegezem az árpás tölteléket, befedem a káposzta másik felével.

A végén összeturmixolok valamilyen olajos magot a kifőtt káposzta levével (kicsit folyósabb tejföl állagúra) és finoman elosztom a tetején.

A sütöben 200 fokon 1 órát sütöm, míg összesül, és szépen megpirul a teteje.

2009. március 16., hétfő

Rakott káposzta, sótlan kenyér és vaníliás csiga

Összegzés az elmúlt pár nap főzőcskéiből.

Igen, sütöttem kenyeret is. Ami nem újdonság, mert naponta akár többet is - azonban csütörtökön az egyikből kifelejtettem a sót. Mea culpa.
Mikor kivettem, örömmel állapítottam meg, hogy szép formás krumplis kenyérke lett, csak kicsit sápatag. Belegöngyöltem ruhába, tettem-vettem, és egyszer csak belémhasított: Túl fehér volt ennek a teteje... Na ne... Elég savanyú képpel állapítottam meg, de ami rosszabb, hogy a többieknek is be kellett vallani :)

A rakott káposzta jól sikerült. Mindkét fajta, a vegán és a lakto-ovo is. Majd a napokban részletezem.

A csigáról azt gondoltam, kudarc lesz. Csupa nagybetűs. Mivel a formája inkább törökjárás utáni hangulatot árasztott (csak hogy keverjem a szezont a fazonnal, meg a népi énekeket is).
Azért odakészítettem az ebéd végén, és csak néztem... mert egy folyékonyabb eperlekvár segítségével sűrű bólógatás, nyammogás közepette a családtagok elégedetten fogyasztották el.

2009. március 10., kedd

Avokádókrém

Frici barátom búcsúztatójára készítettem először ilyen "fura színű, de ehető izét", aminek sikere is volt. Egyik kedves kollégám finoman megjegyezte, régen vittem be ilyesmit.
Hétfőn kenhette a kenyerét avokádókrémmel.

A hűtőben még találtam belőle ma délben, így a zellekrémleves mellett az volt a második forgás.
Diós-mogyorós kenyerem sült utoljára, ami teljes őrlésű lisztből készült kenyér picit több olajjal, esetleg néhány kanál joghurttal (többnyire kihagyom, mint most is) és persze nagyobb marék dió és mogyoró darabokkal. A kettő együtt igen jól esett.

A recept egyszerű. 2 érett avokádóhoz 1 kis fej apróra vágott hagymát, 2 kisebb gerezd szétnyomott fokhagymát és fél citrom levét használom fel, és némi sót teszek bele.

Az avokádót villával pépesre nyomom, belekeverem a hagymákat, a sót, és a citrom levét, ami legfőképp azért kell, hogy ne barnuljon meg a krém. Egy éjszaka alatt összeérik az íze.
Másnap kenyérre kenve, vagy különböző chipsekkel fogyasztható.

A bloggertársak a tavaszt emlegetik, engem meg reggel 15 centi hó fogadott. Gyönyörű látvány, roskadó ágak, sajnos kitört kis nyárfa is, és jég. 8 óra felére szikrázó napsütés, csönd, amit a megmozduló ágakról le-leforduló tömött, mégis porló hócsomók "alig" zaja tört meg.
Természet csodálás van inkább, meg barátnő + babázás. Gasztro téren 1-2 főzelék, barna kenyér és avokádókrém. Ja meg fősulis reform vaniliáscsiga.
Tegnap este a vacsora pl. sült krupli volt, amihez nyers répát ropogtattunk. Olajban sütött, nem valami egészséges vacsorának tekinthető, viszont jól esett egy tálból csemegézni, mert már régen ettem.

Ma ebédre a maradék zellekrémleves mellett bevágtam egy nagy szelet avokádókrémes kenyeret.. Ahogy írom, közben azon jár az agyam, hogy írtam-e a zellerkrémlevesről, vagy csak akartam. Mivel ez utóbbi, bepötyögöm, hogyan készítettem.

Zellerkrémleves

4 zeller
4 ek tk liszt
1 marék olajos mag
víz
őrölt fűszerkömény
esetleg vegamix (ált. kihagyom)
olaj


Egy piaci sárga kés segítségével hadakoztam 4 zellerrel, amiket kisujjnyi vastag szeletekre vágtam. Ha valaki nem ódzkodik annyira az olajos dolgoktól, lehet kevés olajon lassan pirítani, kevés vízzel felengedni, és úgy párolni. A többiek kedvéért most így jártam el, egyébként simán megfőzném sós vízben.
Mikor a villa már beleszaladt, összeturmixoltam egy nagyobb marék olajos magot (mandula, napraforgó, kesu lehet) vízzel, és 4 kanál tk liszttel. Hozzáöntöttem a zellerhez, és összefőztem a kettőt. Néha megkavargattam, és jó 5 perc múlva elzártam a gázt.
Botmixerrel pépesítettem.

2009. március 2., hétfő

Készül a békési dióspiskóta


Mama lelkesen készítette Tata és a hugom felhívására.

Brigi hülye sorozat - Magenta tészta

Avagy hogyan állítsuk égnek az Anyukánk haját? :)

Egyik este Anya bedöngölte a hordóba a majd 40 kg káposztát. Az előző adagot én csináltam ő még az ágyból nézte, a lába miatt. Most viszont nagy élvezettel - a végére azért kissé fáradtan - nyomkorászta lefelé a káposztaszeleteket.

A kimaradt káposztát kevés olajon megdinsztelte, tán nem is sózta, csak úgy natúran. Este főztem hozzá tésztát, és az volt a vacsoránk. Olyan jó fajtát fogott ki, hogy édesítés nélkül is kellemes ízt adott.

A másnapi reggeli köleskásámhoz vettem ki a málnát a mélyhűtőből, aminek egy részét beleöntöttem a dobozomba, hogy majd viszem magammal, a maradékot a zacskó száját lehajtva, megtekerve beraktam a hűtőbe a maradék tészta tetejére, a lábason nem tökéletesen fekvő fedőre.
Igen.
Másnap jött a hányszor mondtam, hogy... mert a málna kiolvadt, és a tészta alja ilyen árnyalatokban pompázott:

Pedig milyen jól kitaláltam a málnás tésztát, meg amúgy is drága és egészségtelen az ételfesték. No mindegy, ha nagyon megszorulok, még mindig mehetek a T-hez reklámszakembernek. ;)

Egészségtelen a szója?

Dulmina "Tündér almása" eszembe juttatta, hogy a múlt héten hallgattam valami nagyon érdekeset. Mivel régóta foglalkoztat, valóban igazak-e a mendemondák a szójától, vagy sem, nagyon örültem, hogy a neten bóklászva "összefutottam" ezzel az mp3-mal :)
Annál is inkább, mivel a vége felé az előadó a gabonafélékre is kitért, és végre megmagyarázta, miért nem szabad a gabonákat hőkezelés nélkül (a csíráztatás más tészta) fogyasztani. Már évekkel ezelőtt is hallottam, erről, azonban nem kaptam hozzá ilyen konkrét és kerek magyarázatot.
Na ebben részletesen meg lett magyarázva, milyen hülye - inkább tudatlan - voltam. És csóválom a fejem, hogy ilyen dolgokat miért nem tanítanak nekünk már az általános iskolában, s helyette csak a Dietetika tanszéken hangoztatják.

A lényeg, hogy hőkezelés nélkül tripszin-gátló (fehérje és szénhidrátbontó enzim) anyagokat tartalmaznak, és hasnyálmirigyet terheljük agyon vele, mert az meg ész nélkül termeli az enzimet, mivel látja, hogy nincs eredmény... Nem akarom az egészet magyarázni, de akinek van egy óra szabad ideje reggel munkába menet, vagy egy csöndesebb este, érdemes belehallgatnia.

Az mp3-at INNEN töltöttem le.

2009. március 1., vasárnap

Reform lúdláb

Egy ideje motoszkált a fejemben a gondolat, hogy jó lenne valami macerásabb süteményt is reformosítani. Csak mert most nekem is ehetnékem volt, meg láttam NyAgi mézes grízesét is.
A lúldlábat sosem szerettem, mégis az sikerült belőle, és így ízlett. Bár nekem kicsit sok volt a krém. Azonban az ismerősök körében ez utóbbi gondolatom badarságnak tűnt :)
Igaz régebben is úgy ettük, hogy én a piskótát, a fiúk meg a krémjét :)

Az eredeti lúdláb nálunk piskótatésztából készül, sűrű tejes krémmel, és csokimázzal a tetején. A reformos változat nagy tepsire való adagra számolva a következőképpen készült:

Hozzávalók a tésztához:
40 dkg tk liszt
5 dkg kukoricadara
5 dkg zabliszt
1 csipet só
1 dl olivaolaj
1 kanál méz, vagy stiviacseppek
víz
1/2 cs foszfátmentes sütőpor

A száraz hozzávalókat összekeverjük, elmorzsoljuk az olivaolajjal és az édesítésre szolgáló anyaggal, én mindenütt stiviát használtam most. Felengedtemannyi folyadékkal, hogy jó kemény tésztát kapjak.
Lehet állni hagyni 1/4 órát, 20 percet, azonban este lévén ettől eltekintettem. Viszont hosszabb ideig, alaposan összegyúrtam. Lisztezett deszkán kinyújtottam, tepsibe fektettem, megszúrkáltam villával és kb 40 perc alatt 200 C-on sütöttem.

Hozzávalók a krémhez:
1,5 bögre tk rétesliszt, vagy gríz
1 vaníliarúd
3 ek méz, vagy stivia cseppek
2 l szójatej (kinek mi)
5- 10 dkg margarin
6 alma lereszelve

A vaníliával feltettem a tejet főni pár csepp stíviával. Egy dobozban volt az előző daráláskor készített durvábbra darált búza, azzal főztem sűrű krémet. Hagytam kihülni, kivadásztam belőle a vaníliarudat, majd kevés margarinnal átkevertem.
A folyadékot lehet, hogy utána kell pótolni még vízzel, ezt majd látjátok. Nekem kellett.

A lereszelt almát pár percig dinszteltem.

A tetejére:
3 ek karobpor
3-4 kanál olvasztott margarin, vagy olaj
1 ek méz, vagy stiviacseppek

Mindezt összekevertem. És azután fújjoltam... hogy ezért kár volt. Büdös is, rossz is. Rá nem teszem. De késő volt, fáradt voltam, csak rátettem. És csodák csodája, másnapra ahogy összeért a krémmel, egészen csoki jelleget öltött. Elment a szaga és a kellemetlen mellékíz is.

Az összerakása:
A lapot egy tálcára tettem, elegyengettem rajta az almát, majd rákentem a krémet, szépen elsimítottam. A tetején vékonyan elosztottam a karobkrémet.
Nagyon örültem neki, hogy a lap nem puhult meg az almától, másnap is finom roppanós maradt.

Édes reggeli

Időnként megjegyzik ismerősök, hogy unalmas lehet minden reggel kását enni. Ilyenkor az "és a vajaskenyér?" kérdés nem hatja meg őket, és az a válasz sem, hogy van hajdina kása, meg főtt köles, tejbegríz és kukorica, főtt búza...
Azért be kell valljam, néha tényleg unom. És ma a szép ráérős reggel a gofri mellett szólt.

Mégnéztem Nagy Zsuzsa reggelis receptjeit, abból kiindulva összeraktam a ma reggeli változatot. Egyik alkotóelemnek lugosító gabonát akartam, így kölest raktam fel főni. Viszont ha ilyen gabona kerül bele, azzal jár, hogy lassan sül, és nem lesz tökéletesen tömött, de szerintem jó.

Összetevők:
1,5 csésze tk liszt
1 csésze köles
1/2 csésze barnarizsliszt
1/2 csésze zabliszt
1/2 csésze szezámmag
1 ek szójatejpor (vagy növényi tejjel engedjük fel, viszont el is hagyható)
1 csipet só
1 ek lenmag
1 ek méz (vagy stiviacseppek)
víz
1/2 csapott kk szódabikarbóna (elhagyható)

Az összetevőket annyi folyadékkal, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk, összekeverjük csomómentesre. Bevallom, elővettem a botmixert, dolgozzon az helyettem :)
Ha nincs, csak fakanalunk, vagy hebverőnk, a szezámmagot meg kell darálni és először a száraz összetevőket kell összekeverni, majd belekavarni a kölest, és a folyadékot részletekben.
Jót tesz neki, ha 10-15 percre állni hagyjuk a tésztát, de ha nincs időnk várakozni, rögtön nekikezdhetünk a sütésének.
Jó 10 perc alatt készül el egy adag.

Reszeltünk hozzá almát, és készítettem banánöntetet. Ami nagyon egyszerűen megvan.
Kell hozzá:
1 érett banán
3 ek szójatejpor
2 dl víz
1 ek méz, vagy pár csepp stivia (el is hagyható, mert a banán magában is édes)
kevés vanília
Mindezt összeturmixoljuk, és már használható is. A szójatejpor pedig helyettesíthető bármilyen tejjel, csak nekem most ez volt itthon. Amúgy ehhez szeretem ezt a "tejszínesebb" változatot használni, mert jó az összhatása a banánnal.

A gofri kockáiba diódarabok kerültek, rá az almareszelék, arra pár karika kiwi, végül leöntöttem a banánturmixszal. Ízletes volt. És így, ahogy nézem, a vkf. XIII.-ra szintén illik.
Van benne szezámmag, ami az egyik legjobb kálciumforrás, hiszen 100 grammra vetítve 800 mg körül van a kálciumtartalma. Van benne lenmag, ami az esszenciális zsírsavak, magas ásványianyagtartalma, és bélrenyheséget szabályozó hatása miatt is jelentős, + lassítja a cukor véráramba kerülését. (candidásoknak, cukorbetegeknek!)
Dió. Apa mindig hangoztatja, hogy: A dió az szívgyógyszer! És igaza van. Telítetlen zsírsavtartalma, kálium és foszfor, illetve B1, B2 vitamintartalma jelentős.
Persze e három összetevőről lehetne regélni oldalakon keresztül.

Finomfőzelék

...vagy friss tavaszi főzelék néven fut a Horváth Ilona szakácskönyv receptjei között, amelyiket idővel refomosítottam. Ezzel együtt illik Grenadine kiírásához is, mivel magtejföllel "finomítom", és magos kenyérkével fogyasztható.

Hozzávalók:
1 kg vegyes zöldség (karalábé, burgonya, répa, petrezselyem, borsó)
10 dkg kesudió, vagy mandula, esetleg napraforgó mag
4 ek tk liszt
2 ek olaj
1 ek só
petrezselyem zöldje
víz

A zöldségféléket kis kockákra vágom, a borsót hozzáöntöm, mindezt sós vízben megfőzöm.
A kesudiót (ezzel a legfinomabb) turmixban vízzel tejföl sűrűségűre dolgoztatom.
A megfőtt zöldféléről leöntöm a levét egy tálba, hozzáteszek 2 kanál olajat, visszateszem a tűzre, átforgatom, majd rászórom a lisztet. Kavargatás mellett pár percig hagyom a lángon, majd felöntöm a főzőlevéből. Tovább kavarom még néhány percig, majd hozzáöntöm a magtejfölt, és összefőzöm.

Hamar készen van, és számomra ez a változat finomabb, mint a tejfölös.
Egy szelet kenyérrel, vagy a "Brigikenyérrel" szoktuk fogyasztani. Ez utóbbi szintén tökéletes erre a fordulóra, hiszen mindenféle mag megtalálható benne - vagy ha nem, beletehető ;)