2009. január 21., szerda

Baráti ölelés és kézcsók


"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Adéle egy kedves öleléssel tette mosolygósabbá az estémet. Köszönöm szépen.

Előző bejegyzésem panaszáradata után kellett, mert módfelett szerencsétlenül éreztem magam. Ez volt a nap egyik fénypontja, a másik egy kézcsók egy öreg kertésztől.
Az épület egyik részében lakik, mikor végeztem a vizsgákkal, megkérdezte hanyast kaptam, és azt is, meg akarom-e nézni a kaktuszgyűjteményét. Elballagtunk szépen, beszélgettünk, csodálatos virágai vannak. Közben kiderült, hogy fél éve van a nagyujjában egy tüske... közerővel sikerült kioperálni, na erre tisztelt meg így.

Apró dolgok, igazán, mint egy ölelés is, olykor jobban esnek, mint a házi baracklekvár. Lelket önt az emberbe, nem úgy, mint az előző lelombozó bejegyzésem. Tényleg nem szabad hagyni az önsajnálatba esni magunkat, és kirángatásra épp a barátok a legjobbak. Inkább barátja legyen az embernek, mint kenyere... /Khm. Mondja ezt egy Molnár./ ...ilyen gasztrocimborák között majd csak akad valaki, aki megszán. ;)

Ki az a 8 ember, akit most tenyeres-talpas ölelésemmel zaklatok? Nehéz. Sok és kevés. Egyszerre.
Az első Kata, ezt ő úgyis tudja :) (azután a másik Kata is, de ő már kapott), azután Siccike, Réka, Szilda, Poppy, mert neki is jót tesz, Len, Írisz és Zöldalma.

Nincsenek megjegyzések: