2008. december 25., csütörtök

Karácsony

Mamának átvittem a díszkosárba igazított feldíszített fenyőágakat. Megnézte, nyugtázta, közölte, hogy nem is várta - de azért örült neki. Tudom.
Késtem egy napot, de nagyon nem bánta, mert reggeltől főzőcskéztünk együtt, és azt kicsit többre értékelte. Nem szokott fájuk lenni, de pár ág mindig jelzi náluk is, hogy december vége van.
Ment lefeküdni, én meg benéztem a szegediek szobájába, mit csinálnak.
Hát tévét néztek. Valami jópofa film volt, már láttam.
Elindultam hazafelé a sötétben (a szomszédban laknak), és valójában ezután jön, amiért írni kezdtem. Nagyon kevés fény esett a kertre az utcáról. Először az esthajnal csillag ragyogó fénye tűnt fel, az a szikrázó, igazi csillag alakra hajadzó forma. Körbenéztem. Ezerszer ezer és tízezerszer tízezer villódzó pontocska az égen. A Tejút egészen kivehető, sőt, mintha kettőt klónoztak volna, kicsit arrébb :)
Lehült, azért ilyen tiszta és szép az éjszaka. A szél is fújt, kitisztította a levegőt.
Fáztam, de azért csak tekergettem a nyakam, elégedett voltam a világ állapotával, hiszen nagyon szépre teremtetett. Olyan igazi karácsonyi hangulatom támadt, ünnepibb, mint tegnap este.
(Karácsony, nekem ez nem úgy ünnep. Jézus októberben született, és nem kétezer éve, hanem párral több. De ez most nem volt fontos, az, hogy mit teremtett, inkább.)

Csak elindultam. A kutya vakkantgatott, csak hűvös volt, meg kezdett az ebédre elfogyasztott, morzsába forgatott kelbimbó kiürülni a pocakomból. Vacsoráztam. Pirítóst gabonakolbásszal, uborkával és paprikaszeletkékkel.

Mikor pakolásztam a hűtőben, megpillantottam a magam részére vásárolt ajándékot. :) A gyöngyösi Interspárban lelt Tante Fanny teljes őrlésű (fogalmazzunk úgy, hogy van benne korpa is :) ) lisztből készült réteslapot. Ahan... na most, vagy két hét múlva.
Első verzió. Előszedtem a kamrából a két hete sütibe készülődő almákat, és nekiálltam kimagvalni.

Közben a szegedi unokatesóimból kettő, és az egyikük párja Laci átjött. Örültem, mert Lacinak (nagyon jó szakács) voltak ötletei a készítés során.
Az almás egyszerű volt, viszont a mákossal kicsit megakadtam. Cukrot, mézet nem kívántam bele tenni, de megfőzni sem akartam előre.
Gitti: - Itt a maradék alma, tegyünk azt, két réteg mák közé... csöppentettem rá még sztíviát is.
A tetejére a maradék pici olajból, egy kanál almaléből, és pár csepp sztíviából álló löttyöt kentem tojás helyett.
Jól sikerült sütemény lett. Bár a család néhány tagja fél szemmel méregette a kirakott cukros pitlit, általában a nélkül ették meg.
Egyetlen egy gondom volt, hogy a réteslap sósabb, mint ahogyan nekem jó, de ezzel nemigen van mit tenni. Magad uram... vagy akkor nem kritizálunk, ha más. :)

Nincsenek megjegyzések: