2008. október 8., szerda

Nagymamám univerzális tésztája


Mama sütis menüi a következők:
Hókifli
Mézespogácsa (Hm!)
Diós piskóta
Meggyes piskóta
Palacsinta
Csőröge fánk
Diós, mákos, lekváros kifli
Pogácsa
Zserbó

Ez utóbbi háromhoz ugyanazt a könnyű kelt tészta receptet használja mindig. Hasonlóan ropogós, nagyon könnyű tésztát másnál sosem ettem. Nem mintha más nem csinálna jót, egyszerűen ilyen jellegűvel nem találkoztam össze. És sajnos én sem tudtam eddig tökéletesen reprodukálni. :(

Pedig igazán egyszerű. 1 kg liszthez 20 dkg margarint tesz, 5 dl tejet, 2 dkg élesztőt, 1 tojást, 1 csipet sót, 1 tk méz és kész.
A margarint összegyúrja a liszttel, közben felfuttatja az élesztőt kis mézzel kevert tejben. Azután beleönti, beleüti a tojást is, és gyúrja, gyúrja a maradék tejet folyamatosan adagolva, míg szép sima nem lesz. Azt mondja nem tudja pontosan megadni a tej mennyiségét, mert a liszt minőségétől függ mindig. Amennyit felvesz a tészta, de jó lágyra hagyja. Azután keleszti egy órát, majd nyújtja... mikor milyenre. Ha kell pogácsa lesz belőle, kis sajttal a tetején. Sülés után finom ropogós, gyönyörű színű, belül puha semmiséggel. Másnapra megpuhul, de úgy is igen finom.
Míg a kifliket háromszögre nyújtva cukorral elkevert darált diót rak bele, vagy mákot... felcsavarva, pici tojással megkenve... hm. Ha esetleg még finomabbra szeretné, egy kis olvasztott vajjal megkeni a kinyújtott tésztát. Az kelt leveles hatású.
Pénteken átszaladtam hozzá a szomszédba. Éppen az elkészítésén ügyködött. Megfelelően nyúló, ruganyos tészta. Jól esett vele dolgozni. Kihúzogattam a háromszög két szélét, ráhajtottam a töltelékre, majd a harmadikat az egészre felcsavartam. Kifli formára hajlítom picit, és máris mehet a tepsibe, majd forró sütőbe.
Kellemes, gyerekkori hangulat jött vissza. Illatok, mozdulatok, különböző emlékek kavarognak a mosolygós meleg konyhában.

Békés. (8 éve költöztek a mellettünk lévő házba)
Soféle kép szalad végig előttem. A piac, ahová mindig ki kellett mennünk. Ha csak szétnézni is, meg két matricát megvenni az idegen nyelven karattyoló asszonyságtól, de ott vettem az első melltartómat is. :) Míg mi kóricáltunk, Mama megvette a tyúkot a leveshez a piac azon részen, ami akkor még csöppet sem is érdekelt.
A Lajos bácsiék féle kert. Ismerős idős házaspár óriási kertjét művelték. A vége a Körösre járt ki, amit gyerek fejjel imádtunk felfedezni. Bambuszok nőttek, melyekből egyet egyet csak kihúztunk annak a fenyegetettségnek a fényében, hogy belecsúszunk a patakba, vagy Mama leszid, hogy már megint szétviszi a szél.
Lángos. Álmos vasárnap reggelek, mire felébredtünk, Tata már körbejárta a vármegyét, és lángosheggyel ért haza. A felnőttek álmos fejjel kávét kavargatva vágytak vissza az ágyba, ellenben mi a sezlonyon rugózva, majmos hálóingben hajtogattuk, hogy reggeliznénk! :)
Kifli teába mártogatva, igazi citrommal. Mókusos csésze. Na az kifli volt, és egyedi. A békési pékek igen jók. Ajajj, mazsolás kalács... :)
Libavágás. Amiből mi csak azt élveztük gyerekként, hogy együtt vagyunk az unokatesókkal, és nincs szülői felügyelet. 25x át lehet mászni az ágy alatt. És májat sütnek, aminek a törmelékével libazsírral, sparhelt ajtóban pirított félajtónyi karaj kenyet kent meg Mama, és vágtunk be. Akkor még ettünk ilyesmit, és jól esett. Ma már nem kell, mert az íze sem olyan.
Édes néni felé menet a fagyis, málna, puncs, citrom és vanília. Igazi jóízű. Tata meg felmelegítette bögrében, ha vittünk neki...

Zserbó. Több, mint egy éve nem ettem ilyet... álmodozom. Néha arról, hogy fene vigye a candida diétát, lehet, hogy abba kéne már hagyni. Azután legyintek, megszagolom, és hazaviszem a frissen sülteket a család tagjainak, egyék ők ezt az egészségtelent. :)
Azt hiszem karácsony környékén meg fogom csinálni teljes kiőrlésű lisztből barnacukorral.

3 megjegyzés:

Dulmina írta...

A jó az, hogy szinte bármit lehet "reformosítani" ;)
(írja ezt Neked egy, ha nem is egyenesen békési, de eredetileg Békés megyei :)
Különben jólesett olvasni a visszaemlékezésedet.

Bridge írta...

Igen, csak egy kis kreativitás, némi bátorság... Ne féljünk kiönteni, amit csináltunk ;) (no erre azért nemigen volt példa)

Már én is mátra-alji vagyok, de azért egy kicsi "bíkísi" is. :)

Te Békés megyéből merre?

Dulmina írta...

Pontosan ;) S bizony nálam is éhenhalna a házikoszton a háziállat, mert nekem is ízleni szokott :)

Eredendően békésszentandrási vagyok, de már jó régóta nem lakom ott (csak papíron). Persze azért néha megyek szüleimhez.