2008. december 29., hétfő

Akkor mit főzzünk?

Miután a hugom nagy társaságban megjegyezte, hogy soha semmi lúgosat nem főzünk otthon... (azt elfelejtette, hogy főzünk, csak nem eszi meg :) ) ... rákérdeztem reggel, hogy na akkor mit főzzünk?!
Vadast. (ugyan a tészta nem kifejezetten a fenti kategória, de az egyensúly meglesz)

Nem sokat gondolkozott. Kiköpte. Én meg bólintottam gorsan, és mielőtt kiosont volna a konyhából, elkaptam a frakkját, hogy akkor viszont várom a segítségét. És mosogatott, pucolt, kutyult, kavart... :)

Mennyiségek, ajajj. Itt leszek bajban. Két halom répa, két halom zöldség, két fej hagyma, négy babérlevél, 3 csomag tészta, egy kukta és 9 lábas :)

Összetevők:
Kb. 6 nagyobb répa
6 nagyobb petrezselyem
1 kis fej zeller (ez elhagyható)
5 közepes burgonya
2 közepes fej hagyma
4 kis babérlevél
1,5 ek só
1 tk örölt köménymag

A zöldségféléket megpucoljuk, megmossuk, nagyobb darabokra vágjuk, és a sóval, és fűszerekkel egy nagy kuktában felrakjuk 3/4 órára főni. (Ha nincs kukta, marad a fazék, csak így gyorsabb, és aromásabb.)

Közben 1,5 kg tésztát oda teszünk 1 nagy fazék vízben főni 1,5 ek sóval.

Miután elkészült, hideg vízzel leszűrjük, úgy nem ragad össze annyira.
Aki szeretne, 1 ek olajat önthet a tetejére.


Hozzávalók a szójaszeletekhez:
15 szójaszelet
2 ek só
1 ek vegamix
1 ek pirospaprika
1/2 ek kömény
1/2 ek majoranna stb.
1 kk só
1 ek szezámmag
3 ek olaj (a legjobb, ha valamilyen ízesítettet használunk)
Tudom, hogy ezek a granulátumok nem tökéletesek, és a vadas szósz önmagában is elég lehet egy salátával, mivel a hugom nagyon szereti a szóját, készítettem neki azt is. Igyekszem legalább magyart választani, mert így nagyobb az esély, hogy nem génmanipulált a alpanyagból készült a termék.Nem áztatgatom. A szóját sok sóval és vegamix-szel hosszabb idő alatt puhára főzöm. Így kimegy a mű íze, és jobb állagú is. Azután hideg vízzel átöblítem, befűszerezem (milyen kedvem van épp, majoránnás, fokhagymás, vagy vegamixes), megsózom, rászórom a szezámmagot, 1 ek olajat ráöntök.
Legjobb lenne előző este így elkészíteni, hogy átvegye az ízeket.

Amíg a szója pácolódott, az elkészült zöldség levét leöntötem egy tálba.
Kiszedtem a babérleveleket, és a főtt zöldségeket összeturmixoltam. Annyit pótoltam a levéből, hogy ne túl sűrű legyen.

1 ek mustármagot
4 csepp sztíviát (1 tk méz)
1/2 citrom levét összeturmixoltam
Az a legegyszerűbb, ha a mustármagot kávédarálón megőröljük, és összekeverjük a többi összetevővel. Mindezt belekevertem a zöldségmasszába, kóstolgattam kicsit. Aztán jött a hugom, és 1 ek mustárral beállította az ő szája íze szerint.
Szerintem a kész mustár nélkül is tökéletes volt.

A végén teflon edénybe 1 ek olajat csurgattam, ráraktam a szójaszeleteket, és finoman megpirítottam mindkét oldalát.

Kínai kelből készítettem ubokával, paradicsommal, paprikával salátát. Tettem rá 1 citrom levét, 1 ek mézet, és 1 ek olajat.

2008. december 25., csütörtök

Karácsony

Mamának átvittem a díszkosárba igazított feldíszített fenyőágakat. Megnézte, nyugtázta, közölte, hogy nem is várta - de azért örült neki. Tudom.
Késtem egy napot, de nagyon nem bánta, mert reggeltől főzőcskéztünk együtt, és azt kicsit többre értékelte. Nem szokott fájuk lenni, de pár ág mindig jelzi náluk is, hogy december vége van.
Ment lefeküdni, én meg benéztem a szegediek szobájába, mit csinálnak.
Hát tévét néztek. Valami jópofa film volt, már láttam.
Elindultam hazafelé a sötétben (a szomszédban laknak), és valójában ezután jön, amiért írni kezdtem. Nagyon kevés fény esett a kertre az utcáról. Először az esthajnal csillag ragyogó fénye tűnt fel, az a szikrázó, igazi csillag alakra hajadzó forma. Körbenéztem. Ezerszer ezer és tízezerszer tízezer villódzó pontocska az égen. A Tejút egészen kivehető, sőt, mintha kettőt klónoztak volna, kicsit arrébb :)
Lehült, azért ilyen tiszta és szép az éjszaka. A szél is fújt, kitisztította a levegőt.
Fáztam, de azért csak tekergettem a nyakam, elégedett voltam a világ állapotával, hiszen nagyon szépre teremtetett. Olyan igazi karácsonyi hangulatom támadt, ünnepibb, mint tegnap este.
(Karácsony, nekem ez nem úgy ünnep. Jézus októberben született, és nem kétezer éve, hanem párral több. De ez most nem volt fontos, az, hogy mit teremtett, inkább.)

Csak elindultam. A kutya vakkantgatott, csak hűvös volt, meg kezdett az ebédre elfogyasztott, morzsába forgatott kelbimbó kiürülni a pocakomból. Vacsoráztam. Pirítóst gabonakolbásszal, uborkával és paprikaszeletkékkel.

Mikor pakolásztam a hűtőben, megpillantottam a magam részére vásárolt ajándékot. :) A gyöngyösi Interspárban lelt Tante Fanny teljes őrlésű (fogalmazzunk úgy, hogy van benne korpa is :) ) lisztből készült réteslapot. Ahan... na most, vagy két hét múlva.
Első verzió. Előszedtem a kamrából a két hete sütibe készülődő almákat, és nekiálltam kimagvalni.

Közben a szegedi unokatesóimból kettő, és az egyikük párja Laci átjött. Örültem, mert Lacinak (nagyon jó szakács) voltak ötletei a készítés során.
Az almás egyszerű volt, viszont a mákossal kicsit megakadtam. Cukrot, mézet nem kívántam bele tenni, de megfőzni sem akartam előre.
Gitti: - Itt a maradék alma, tegyünk azt, két réteg mák közé... csöppentettem rá még sztíviát is.
A tetejére a maradék pici olajból, egy kanál almaléből, és pár csepp sztíviából álló löttyöt kentem tojás helyett.
Jól sikerült sütemény lett. Bár a család néhány tagja fél szemmel méregette a kirakott cukros pitlit, általában a nélkül ették meg.
Egyetlen egy gondom volt, hogy a réteslap sósabb, mint ahogyan nekem jó, de ezzel nemigen van mit tenni. Magad uram... vagy akkor nem kritizálunk, ha más. :)

2008. december 3., szerda

Apusnak reformcsokoládé

Apa nagyon édes-szájú. Általában a süteményhez nyomatéknak egy kanál mézet is megeszik :)
És most nincs sütemény, a kenyérmennyiség 2 szeletre redukálva, de még szódavizet sem lehet...
Ül evés után, és nézeget. Jobbra, balra. Valamit még, egy falat egészségtelent...

Egyébként nem kövér, egészen izmos. Az izületei viszont nem bírják sem a villanyoszlopot, sem az elsavasodott közeget. Miután a villanyoszlopokra mászsá maradt, ez utóbbival kezdhetünk valamit. 3 hétig szigorú diétára fogta a doki, azután majd meglátjuk.

Nézve a sóvárgását, nekiálltam karobból csokoládét készíteni 10 perccel az egyik ebéd előtt. Végig gondoltam, mit is látok a csokoládék összetevőjében, agyaltam kicsit, végül egészen ehetőre sikerült.

1 dl olivaolajhoz kevertem
3 ek karobport
2 ek mézet
Kis lángon kavargattam egy percig, amíg a méz elolvadt.
Ezután belekevertem 2 ek keményítőt (lehet, hogy kevesebb is elég lett volna)
Tovább kevergettem picit, majd szójatejjel felengedtem. (Itt nem esküszöm a mennyiségre, de 1/2 dl körül lehetett. Ha többet kavarunk bele, puding lesz :) )
Amikor besűrűsödött, levettem a tűzről.
Pirított, őrölt szezámmag került még bele 3 evőkanálnyi. Hogy ezt miért? Sűrítésre gondoltam, és nem volt darált dióm, vagy mogyoróm. Szerintem nélküle is lehet.

Aprított barackot, és mandulát szórtam a masszába, majd egy alufóliát megkentem olajjal, és arra simítottam csokit.

Később, ha próbálkozom az olivaolajat dióolajra cserélem.
Apa nagyon örült a "még fejleszthető" verziónak is :)

2008. december 2., kedd

Gofri reggelire

Egészen jó hátszelem van, mióta Apa is diétázik. (No neki persze csak lúgosítás a cél.) Igaz, hogy műszaki zsenikém meggyőzésére biorezonanciás vizsgálat kellett... ;)
Könnyebben állnak rá arra, hogy az egész étel teljes kiörlésű liszttel készüljön, ne tegyünk bele cukrot, etc. Meg kezdek rájönni hogy az öcsém / illetve ő maga is :) / szintén szereti a reform sütijeimet...

Tehát vasárnap reggel elővettem Nagy Zsuzsa Reggeli Gyümölcsös gabonaételek című receptes könyvét, és kikerestem olyan gofrireceptet, aminek nem kell sokáig pihennie. (Egyébként a reform jellegű tészta jobb ha áll egy éjszakát.)

A "tökéletes waffel"-re esett a választásom, amelyhez a következő hozzávalókat használtam fel:
2,5 csésze zabpehely
3/4 csészes kukoricaliszt
3/4 csésze teljes kiőrlésű liszt
1 tk só
5 cm-es vaníliarúd megőrölve
6 db kimagozott datolya
4,5-5 csésze forróvíz

A vaníliarúdból csak a belsejét kapartam ki, a többi részét a banánöntetnél használtam fel.
A datolyából pedig kb. a kétszeresét tettem bele a család többi tagja miatt. Nekik így sem volt túl édes. És került bele pici olivaolaj is. A vízből elég volt a 4,5 csészényi.

A száraz
hozzávalókat először a víz egyik felével kell összeturmixolni, majd felhígítani a maradék folyadékkal.
15 percre állni hagyjuk. Azután előmelegtett gofrisütőben 10 perc alatt készen van.

Találtam itthon két banánt, amelyet 1 dl vízzel és 3 kanál szójatejporral botmixerrel elkészítettem. Beleáztattam a megmaradt vaníliarudat. Öntetként ezt használtam.
Emelett almát pürésítettem még, és mivel darált dió nem volt, pár szem mandula egészítette ki a reggelit.

Candida diétás időszakban próbálkoztam köles, és hajdina gofrival is. Illetve keverékekkel.
Volt olyan, ami a gofrisütőt kinyitva feül és alul is a sütőre tapadva "vigyorgott" rám. Na az az adag palacsinta sütőben végezte. Egy másik fajtánál a sütőport elmérve a kéreg megsült, de a belseje "kimászott" a gép oldalán. Erősen felpaprikázódva még fél kiló liszttel ehető lett.
Harmadik fajtához muszáj voltam egy tojást ütni...
Voltak próbálkozásaim :)
Viszont ha újra a winchesteremen lévő képekhez jutok, mutatok egészen barátságos darabokat is. (Közben jutottam... :) )
Tehát aki diétázik, bátran próbálkozzon ezekkel. Nem szabad nagy adag hajdinát, vagy kölest belerakni a tésztába, mert akkor nincs ami összetartsa, kivéve ha beleüt egy tojást. Ez utóbbi fogyasztását viszont érdemes limitálni.
Az a problémám, hogy akkor nem jegyeztem le a mennyiségeket. Ha újra nekivágok, nem felejtem el.

2008. december 1., hétfő

Te mióta főzöl, és miért? II.

A kenyérsütés... Több, mint 10 éve már. De nagyon jól mlékszem az első kenyerekre. A behorpadtakra, a nagy lyukú vizesekre, a kis gömböcökre, de a gyönyörűekre is. Meg a sótlanokra, de olyanra is, amiből kimaradt a keverőkanál. :)
Majd a saját búzánkat kezdtük darálni, és azt is használni a kenyérbe. Ez volt az első tudatos / tudattalan lépés a reform felé. Egyébként is sokkal finomabb így a kenyér. Továbbá egy Molnárnak legyen malma... :) hogy régi darálóból, vagy ipari kávéőrlő gépből készítve, az mindegy.

Évek teltek el. Allergiás lettem.
Olvastam mindenfélét. Jött a marhakór, meg a csirkevész. A hús kezdett kifordulni a számból... Talán akkor ettem utoljára, mikor először voltam Franciaországban, és Kata főzött nekem.

Az allergia azonban egyre erősödő tünetekkel és szélesedő időszakban jelentkezett.... a végén a szemem majd kimarta(m). Volt, hogy jeges pakolással feküdtem, és vártam a parlagfű szezon végét. Orr-száj maszkkal jártam dolgozni - szerencsére a Mátrába.
A polcon álló 2 halom gyógyszer nem használt. (ha bevettem se :) )

Az első ilyen évemben elolvastam Tóth Gábor Allergia és Candida kalauz című könyvét. Leálltam a tejtermékkel, kevés tojást fogyasztottam, ami segített valamennyit, azonban egyre több ételt kellett kerülnöm. Főleg nyers zöldséget és gyümölcsöket, amitől világgá akartam menni. Második évben rémlettek dolgok a candidáról szóló részből, amit akkor csak átfutottam... Mi van ha?

Az állapotom súlyosbodott. Azt, hogy nem ehettem dinnyét, még valahogy kibírtam, de mikor egy paradicsomtól bedagadt a torkom, akkor kezdett elegem lenni.
Nekikezdtem a diétának...
Két hét múlva megehettem az uborkát, és a paradicsomot, és abbahagytam a gyógyszer szedését szeptember közepén.
Júliusig nem volt szükségem rá. Ugyan jelentkeztek allergiás tüneteim, de igen mérsékelten.

Akárhogy is. Hasznos volt ez az időszak, mert nagyon sok mindent megtanultam, sok dolognak utánanéztem. Nekem kell a magyarázat, hogy mit miért tehetek/ nem tehetek a testemmel.
Nagymamám 80 éves korára megtanult barna liszttel, és növényi tejföllel ételeket készíteni. Bár a barna rizzsel nehezen barátkoznak :) Képes egy ételből kétféleképpen főzni a kedvemért.

A diétát a tegnapi nappal függesztettem fel teljesen. Megettem egy egész fehér lángost, amit Anyu készített vasárnap. (lehet fujjogni ;))
Mézet, cukrot azért még nem.

Furcsa lesz visszaállni, hogy már ehetném, de mostmár nem akarom. (Ritkán majd kilengek.) Nem hiányzik és tudom, mik a következmények.
Hát ezért főzök / főznék így, ahogy.

A mód magyarázata megvan, de válasz a miértre?
Szívesen főzök, mert örömet szerez a körülöttem lévőknek. Mert jó látni, ahogy a készített ételt boldogan belakmározzák a családtagok, barátok. Hallom barátnőm sóvárgó hangját: Gombóc... :) Miért ne készíteném el nekik.

És ha Kata, akkor Levendulakert, te mióta és miért?

2008. november 24., hétfő

Úgy írnék már arról a hét dologról...

Ha így haladok, már a következő Francia utamról is visszajövök, mire egy tisztességes bejegyzés kerekedik ide... (Kata ne izgulj, ne kezdd zárni az ajtókat, nem most lesz :) )

Len hozott egy olyan kérdést, ami héttel felér. Csak nem tudta, hogy így túlgrafomán énem szabadítja a tisztelt publikumra. Cikáznak a gondolatok, mi is legyen az a hét. De melyiket vegyem előre? Mit ne írjak le? :)
Nem cifrázom, inkább beleesek a közepébe:

Babáztam. Egy hetet. Szomorúan kellett megállapítanom, hogy 12 évesen jobban ment a dolog, pedig textil pelus és egyéb "kőkorszaki" vívmányok segítettek. Egy öt hónapos apróságot a kezemben altatva Montrouge-ban kellett rádöbbennem, hogy felnőttem. 31 éves vagyok, éppen felelős egy csöpp kis életért, aki a barátnőm gyermeke. Dolgozom, sőt, adót is fizetek. Olykor (félre) kormányozok embereket. Már nem úgy gondolkodom, mint pár éve. Persze változunk, folyamatosan alakul a világszemléletünk, de ez most más volt.
Azt gondoltam, hogy az én fejem sohasem fog benőni, pedig de... ha kell. Khm. Ha éppen nem visítva kergetőzöm a hugommal. :)
Dávidra visszatérve, igazán nyugodt fekete szemű baba, aki nagyon az ember szívébe tud férkőzni. Szereti, ha énekelek neki, és most hiányzik a tisztelt Mamaával együtt. Messze vannak.

Repültem. Újra.
A térisznyos lényem repülőre ülve elfelejti az előbi tényt, és alíg várja a fel, és leszállást. Közben pedig élvezi a látványt. (Norvégia dettó.)
Mindig lenyűgöz, milyen nagyszerűen lett megalkotva földünk, bámulom a hegycsúcsokat, olykor a végtelen fehér felhőket, és a naplementét/napfelkeltét. Két lábban a földön állva is bámulatos színeket produkál a nap, azonban fentről nézve méginkább simogatja a szemet a vörös árnyalatú színkavalkád.
Legutóbb hazafelé mindendebben egy úton részem volt. Budapest fölé már sötétben értünk. Kivehető volt a Lánchíd, egyéb középületek. Igazán szép fölülről megbámulni.

Három... munka. Erről nem akarok sokat. Szeretem. Néha gyűlölöm, mint az elmúlt két napban. Amikor az összes környékbeli őrangyal mind azon dolgozott, hogy ne bukjunk abba a dologba bele... Olyankor az jár a fejemben, hogy inkább házvezetőnőnek mentem volna, esetleg kapálnék a kukoricaföldön, vagy fóliáznék, csak szellemi munkát ne. :)
Aztán eszembe jut, de hogy honnan... a szeretet hosszútűrő, nem gerjed haragra, nem keresi a maga hasznát... (sajnos ez sokszor nem megy) És akkor legyen ez a negyedik. Isten, a Biblia. Van aki legyint. Nem baj. Engem sok mindenen ez segít át.

Zenekar. Szeretem művelni. És szeretem a csapatot is.
Rézfúvós. Tuba, harsona, kürt, trombita, klarinét, hegedű... a zene áldás. Lehet.
És lehet az ellenkezője is, mint a TV. Kikapcsolja az agyat. A monotonitás elfáraszt, a nem megfelelő hangsúlyok fölösleges feszültséget keltenek. Nem jó, ha az ember nem gondolkodik.

CLi. Volt egyszer egy lemezújság... Hogy az meg mi? Fiatalok írtak cikkeket, mindenről, és mindenkiről, páran összeszerkesztették, és lemezen terejsztettük. (Terror News, KenderMag - ha erről a kettőről valakinek beugrik valami) Aztán jött az internet, és elhalt az egész, amit nagyon sajnálok, mert igazán jó közösség volt az is. Egy fél szám cikkei itt vannak a winchesteremen, és várják a jó szerencsét.

Hét? Nem. Na arról végképp nem írok! Már csak azért sem, mert dacolok a világgal. Illetve az dacol velem.
De mi legyen helyette?
Igen. Megvan. A fotózás.

Természetképek. Inkább, mint emberek, mert azt nem tudok. Azok mozognak, ficeregnek, és elégedetlenek. Viszont hamarabb "derül" vagy "borul", nem kell napokat várni egy napos pillanatra. :)

Olympus C-750 UZ. Hihetetlen, de még mindig jó a kategóriájában. Bár a múlt héten egy Canon EOS 40D-vel hűtlenkedtem...
Jó elraktározni így is az emlékeket. Visszanézve oly sok érzést, hangulatot, emléket közvetít. Bármikor végigfutom a Preikestolenen készült képeimet, ott vagyok. Azt a nyálkás, ködös időt - amit ott és akkor annyira élveztem - talán már el is felejtem, látványra, milyen volt.

Pedig sohasem szeretném, mert imádom a hegyeket, és a vizet is.

És a vége? Kinek görgessem tovább?

2008. november 13., csütörtök

Itthon vagyok már...

Igen, hazajöttem, csak hallgatok. A blogon.
Magamban nem, ott félig kész bejegyzések "szálldosnak", és készülődnek elektronikus formában is megjelenni, ha el nem száll felettük az idő, vagy el nem felejtem. :)

Majdcsak befejezem a "te mióta főzöl" válaszomat, és 7x7 dologról is könnyen fogok regélni, ha egyszer hosszabb időt is szakítok majd arra, hogy e célból üljek a gép előtt.
Addig is, bocs mindenkitől.

2008. november 2., vasárnap

Te mióta főzöl, és miért?

Dulmina volt olyan kedves, és továbbadta a kérdést. Köszönöm.
Ez eddig rendben is volna, csak honnan kezdjem?
Onnan, hogy totyogósan a véleményem annyi volt a meggyes pitéről, hogy rajtahagytam az épp kisült költeményen a pelusom lenyomatát?
Esetleg ott, hogy a (Anya fóliázott egy időben) legnagyobb és legszebb 80 dekás uborkát megrágtam, mikor pedig rámszólt, hogy akkor edd is meg!... eltűnve bizony megettem :)
Vagy ott, hogy sót loptam a szomszédban lakó Nenike konyhaszekrényéből?
Esetleg arról meséljek, hogy a nyers tésztát is lopkodtam, és Mama azóta is emlegeti, hogy "picit veszek, picit veszek". :)

Bizonyos tekintetben alakult az ízlésem... úgy gondolom akkor elég sót ettem, ma már kevesebb is elég. A tejfölös meggyes pite azóta sem a kedvencem, az uborka iránti rajongásom viszont megmaradt.

Főzési tudományom általános iskolás időszakomban abból állt, hogy vegetáriánus nagyapámmal délben rárontottunk a csirkékre, és tojást sütöttünk, ha nem találtunk fogunkra való kaját. (Sokszor ki sem nyitottuk a hűtőt, Anyu vérnyomását emelendő.)
Mennyiszer megégettem azt a két lábast... de azóta is megvannak.

Salátát készíteni egyik Bózsvai tábor után kezdtem, mivel nagyon megkedveltem az ottani menüből az egyik fajtát.

Azután jöttek a nyári szünetek, és megtanultam élesztő pástétomot készíteni, meg paprikás krumplit főzni. Anyu leírta részletesen egy lapra, én meg alkottam, míg nem volt otthon. Addig volt jó, míg önállóskodni nem kezdtem, és hasraütésre főztem a sósabbnál sósabb zöldségleveseket... Igazán nem szólhatok semmit, mert bár viccelődve, de mindig megették. Azt hiszem ez a szakácskodni szeretők titka, nem törték le az első próbálkozásokat. (Kati pogácsája :) )

Majd palacsinta sütés 4 literes lábassal nekiállva kamasz fiúk hasába... sose maradt kidobni való azon a jópár égetten kívül :)

Egyszer a paradicsomos töltött káposzta receptjét is megkaptam. A húsos, nagyanyám féle hatalmas töltött savanyúkáposzta levélbe tekert sosem kellett, viszont az a szójás valami tejföllel azóta is bejön.

Sütéssel nem is tudom mikor kezdtem el kacérkodni. Talán piskótákat gyártottam eleinte, mert az egyszerű volt. Abból meggyeset, lekváros tekercset és kókuszkockát, meg lúdlábat. A család ette a sütit, én meg magában a szélét.
És a töménytelen mennyiségű vaníliakiflik. Azt a Horváth Ilona féle SZAKÁCSKÖNYVBEN találtam egyszer. Mivel tudtam, hogy a tesómék úgysem ennék meg a diósat, megbolondítottam (fa)mogyoróval. (az a törökmogyoró?) No az egy nagyon jó ötlet volt.

Hús sütésben mindig nagyon otthon voltam. Be a tepsibe a csirkecombot, csirkemellet. Vagy csak simán befűszereztem, vagy egy lecsós alapot készítettem, esetleg főtt zöldségfélét törtem alá, és azzal sütöttem össze.

Jöttek a rántott dolgok, azzal Anya sosem szeretett piszmogni. Rám hagyta. Cukkini, karfiol, zöldséges fasírt, otthon termelt laskagomba.

Ahogy így gondolkodom, az első 1-2 próbálkozás után soha nem magamnak készítettem az ételeket, hanem a család, a barátok kedvében szerettem volna járni velük. Mindig nagy mennyiségekben kellett gondolkodnom, így a mostani candidás étrendem rendszerint 3 napi egyforma kajából áll, mert nem tudok keveset főzni.

És hogy hogyan kezdtem el reformálódni?
Vallási okokból valahol mindig is jobban ügyeltünk arra, hogy mit eszünk. Disznóhúst, tengeri herkentyűket, nyulat sosem tettünk az asztalra. Az volt a természetes, hogy a rakott krumpli, töltött paprika, paprikáskrumpli, lecsó nem húsos étel. Amúgy sem nagy mennyiségben került állat az asztalra. Állati eredetű, az igen. Méz, tej, tejföl, tojás. A jó kajákhoz nem is kellett más számunkra.
Zöldség, meggy, karalábé, karfiol, bab, paradicsomleves. Tök, zöldbabfőzelék. Lecsó. Krumplis, káposztás, túrós, diós, mákos, gombás, borsós tészta. Spagetti paradicsom szósszal, esetleg vadas szósszal. Héjában sült krumpli sült hagymával, tejföllel, rakott kompér, gombás rizs.

És egyszer eljött a pillanat, amikor a Severin megsütötte az első kenyeret az otthonunkban. Még 98-ban.

Folyt. köv.
De most kicsit az ínyenc francia világ lopja az időmet ;)

A citrom az nem savasít? II.

Nagy Zsuzsa egyik könyvéből való a következő táblázat. Egyszer, majd ha nagyon ráérek, be is írom rendesen. Nem esküszöm rá, de talán a Pástétomok és szendvicsek címűből, vagy Húspótlókból. Majd megnézem, és kijavítom.
Időnként látok ellentmondásokat különböző táblázatok között, de túl nagyot nem tévedhetnek...
Azt mondják az okosabbak, hogy 2/3-1/3 lenne megfelelő a lúgosító/savasító ételek arányát tekintve.

És a válasz végre a fenti kérdésre: Nem, a citrom lúgosító hatású. (cukorral megspékelve már persze nem)

2008. november 1., szombat

A citrom, az nem savasít?

Barátnőm hugával beszélgettünk kicsit arról, hogyan is lehet a szervezetet normál kerékvágásba terelni. Sokminden érdekelné, amire pár szóban nem lehet válaszolni.
Anett, ez a pár sor lentebb neked szól. Ami éppen eszembe jut a dologról, én mit csinálok, és miért úgy. (Azért hozzáteszem, hogy a témáról könyvek íródtak, és nem részemről... :))

Szerintem az első pont, amit le kell szögezni, hogy nem kell rohanni és fenekestől felfordítani az életed. A legtöbb ember ott szúrja el, hogy 2 hétig tart a nagy lelkesedés, azután belefárad abba, hogy ezt is észben kell tartanom, meg azt is, és azután úgy érzi, semmit sem szabad. Például, megszokná idővel, hogy étkezés közben nem iszik, azután kezdene neki másnak.
Tehát mértékletesség a mértékletességben is. :) Ha egyszer-egyszer felborítod a rendet, hét megteszed.

Egyébként 8 alapelvet érdemes szem előtt tartani:
1. Táplálkozás
2. Levegő
Hasi légzés - miért használnád fél gőzön a tüdődet. Nyitott ablaknál aludni... ezek nem újdonságok.
3. Víz
Jobb esetben 70-80%-unk víz. Nem árt utána pótolni. Minimum 2 l folyadék naponta.
Víz, nem cukros löttyök. Miért? Egyrészt felesleges üres kalória, a méreganyagok távozása érdekében is szükséges, másrészt a gyomornak sem ártana pihenni az étkezések között.
Ráeszel/iszol, A félig megemésztett táplálékhoz és az újonan bevittekhez különböző gyomornedv termelésre volna szükség, az újrakeveredett ételeket nem fogja tudni tökéletesen megemészteni. Erjed a gyomorban. Rossz közérzet, puffadás... elhúzódik az emésztés, az ember agyának meg csepp vér se jut.
Étkezés előtt 20 perccel, közben, és utána 1 órával nem kellene inni, mert felhígítja a gyomortartalmat. Először a gyomornak fel kell szívnia a folyadékot, azután tud nekiállni az emésztésének.
4. Napfény
Koleszterincsökkentő hatása van, D vitamin termeléshez elengedhetetlen.
5. Mozgás
Szellemi frissességhez igen is kell, hogy némi mozgás váltsa fel az irodában ücsörgést. Kiszellőzzön az ember feje. Kis kertészkedés, séta.
6. Pihenés
Kell az is! Heti egy pihenőnap. Nekem a szombat, kinek, hogy... Erről majd írok egyszer.
7. Mértékletesség
Főfőpont, mindenben. Ez nekem nem szokott menni csak 10 esetből 3x...
8. Lelki nyugalom
Enélkül nem ér az egész semmit sem, a stressz gyilkol...

Ezek szorosan összefüggnek, hiszen hiába táplálkozol helyesen, ha naponta 4 órát alszol, és közben fel sem kelsz a fotelből, csak a számítógépet nyomkodod...

De térjek vissza a táplálkozáshoz.
A teljes kiörlésű gabonák fogyasztása. Miért? A lehántolt burkolatban van a lényeg, vitaminok, ásványi anyagok. Plusz rostanyag, gyorsítja az emésztést is, segíti a mérganyagok távozását. (Állítólag kenyéren és vízen hiányosan táplálkozva, de évekig el lehet élni. Nem próbáltam, :) de lehet benne valami.)

Kevesebb cukor. A finomított cukrok fogyasztása esetén pl. a saját immunrendszered ellen dolgozol. Hízlal, tönkreteszi a fogakat, növeli a gyomorsavtartalmat, hajlamosít megbetegedésekre... a' la candida, de rák, érelmeszesedés.

Több gyümölcs. Több zöldségféle. És nyersen. Nem hiszem, hogy nagyon magyarázni kellene miért. Vitaminokban, ásványi anyagokban, rostokban gazdagok. Kalóriaértékben szegények. Nagyon finomak. Frissítenek. Szív és érrendszeri megbetegedések kockázatának csökkentői...

Zsiradékfogyasztás csökkentése. Inkább olajos mag formájában, vagy hidegen sajtolt olajok fogyasztása ajánlott. Olajos magvak: egyrészt eszenciális zsírsavtartalmuk magas, különböző ásványi anyag és vitamintartalmuk kiemelkedő. Gondoltad volna pl., hogy kálciumbevitel növelésére az egyik legjobb megoldás a szezámmag rendszeres fogyasztása? Szív és érrendszeri problémák megelőzésénél is szerepet játszik.
Erre szokott jönni az, hogy "kijönnek a ragyáim". Miután a candida diétából kifolyólag fél évig tökmagon éltem, meg mandulán és dión, kimondhatom, megint csak attól függ, mit mivel eszel. Amíg némi gyümölcs, zöldségfélék és "nuku" szénhidrát bevitel volt, a pattanások nem jöttek elő. Mostanában, hogy növeltem a szinhidrát mennyiségét, olykor tapasztalom, de csak ha olajos magot tartalmazó tálba is nagyobb marékkal nyúlok.

Rendszeresség. A szervezet könnyen hozzászokik, termeli az adott időben a gyomornedveket, megkapja a táplálékot, megemészti, kész. Halad a körforgás, és a szervezetnek nem erre kell fordítani a teljes energiáit.

Ételtársítás.
Gyümölcsöt és zöldséget ne fogyassztunk egyszerre. Más jellegű emésztőnedvek szükségesek hozzájuk, erjedés indulhat be a gyomorban. A következő táblázatot a Biblia a helyes táplálkozásról című könyvből vettem.
Magas szénhidráttartalmú + fehérjében gazdag ételeket ne egy étkezésen belül tálaljunk, mert fermentációs folyamatok indulnak be. Meggyötri az emésztőszerveket.
Hüvelyesek + gabonák együtt (komplettálva) teljes értékű fehérjéket adnak.
Tej+tojás+cukor együtt alkoholt eredményez a gyomorban...

Tudom, csak belekaptam sokmindenbe... bocs.

2008. október 20., hétfő

A kötél utazik...

Most döbbentem rá, hogy a várva várt november eleje mennyire közel van. Repülnek a napok. Az "előbb" még egy hónap állt előttem, most meg arra eszmélek, hogy két hét múlva ilyenkor már Párizsban leszek.
Mennyire várom.
Nem a nagyváros zaja hív, ugyan. Mit nekem "Európa fővárosa" (a'la Paris Hilton), az a lényeg, hogy a legjobb barátom, és egy 4 hónapos fekete szemű kis Tücsök vár.
Nem is az ottani gasztronómia csábít, bár készülök... hogyan felelek meg nyers zöldségfélék, szeles ételek nélkül zöldbabfőzelék, töltöttpaprika, és lecsórajongó barátnémnak. (a kicsi a szoptatás miatt nem bírja)
Majd lebiggyesztett szájjal, ha hazajöttem, regélek róla kicsit. Addig kiélvezem a várakozást, az utazásunkat, és ottartózkodást...

2008. október 14., kedd

Pizza, ezzel azzal, napraforgó sajttal :)

Réka tejmentes blogján szétnézve jutott eszembe a pizza. Régen nem készítettem, mivel sok időt igényel. Nem azért, mert olyan bonyolutl számomra, hanem mert nálunk minimum 4 tepsivel kell indítani... :)
Most vasárnap ugyan nem lesz időm, mert iskola nap van a Solán, és este még valami névnapi süteményt is össze kellene ütni hétfőre, de talán az azt követő héten nekiállok. Csak azt bánom, hogy az a jó kis leves, két tenyeremnyi nagyapám féle paradicsom akkorra lefut. Pedig egyel be tudnék borítani egy tepsi tésztát...

Általában a legegyszerűbb kenyértészta receptet használom.

Pizza tészta

30 dkg teljes kiőrlésű liszt
30 dkg fehérliszt (ez az arány, mikor nem szeretném, hogy a családom húzza a száját :) )
3,6 dl langyos víz (amennyit felvesz)
2 ek olivaolaj
1 tk só
1 dkg élesztő
1 tk méz

Az élesztőt a mézzel elkevert langyos vízben megfuttatjuk, majd hozzáöntjük a sós liszthez. Na ez az a pont, amit rendszerint hanyagolok. Egyrészt el vagyok kényelmesedve, ha a kenyérsütő üres, a géppel kavartatom meg, másrészt akkor is megkel, ha a tésztába keverem rögtön az élesztőt. Annyi, hogy közvetlenül ne kerüljön a sóhoz, mert azt az élesztőgombák nem szeretik.
A szükséges mennyiségű vízzel tésztává gyúrjuk, kelesztjük 40 percet. Átgyúrjuk, kinyújtjuk, beletesszük a kikent pizzaformába/ tepsibe, ott még hagyjuk pihenni fél órát. Persze ha az ember haladni akar, az átgyúrást kihagyhatja, de jobb, ha még egyszer megmozgatásra kerül.

Amikor kicsit ropogósabb jellegű tésztát szerettem volna, 2 dl tejföllel bolondítottam meg.

A tetejére kerülhet paradicsomszósz, paprika, paradicsom, hagyma, kukorica, mexikói zöldségkeverék, vagy zöldségpörkölt. Fűszerként bazsalikomot, oregánót, őrölt köményt, majorannát használhatunk. Aki szereti, sütés után kakukkfüvet is szórhat rá.
Más jellegű, ha tejfölös öntet és ananász kerül a tetejére tofuval, vagy szójavirslivel.
Kinek mi ízlik, mi van otthon a hűtőben...

Paradicsom szósz pizzára, tésztára, hamburgerbe, mittudomén :)

2 dl paradicsomszósz
1 fej hagyma
1 duci fokhagyma
1 tk méz
1 csipet só
pár csepp citromlé
víz
fűszerek (bazsalikom, oregáno, majoranna)

A felaprított vöröshagymát pici vizes olajon üvegesre párolom, bele kerül a paradicsomszósz, felengedem annyi vízzel, hogy ketchup állagú legyen. Beleteszem a szétnyomott fokhagymát, és a sót. Megvárom, míg felrottyan, belekeverem a mézet, a citromlét és a fűszereket. 1-2 percig kavargatom, kóstolom, mennyire ízlik, azután elzárom, és meghülve a pizzatésztára kenem.

Pl. nagyon szeretjük a gabonakolbászos vegán sajtosat. (Ekkor nem kell rá a paradicsomszósz, mert a kettő együtt nehezen sül át)

Napraforgó sajt


1 csésze hántolt napraforgó
1/2 csésze zabpehely
kicsit kevesebb, mint 2 csésze víz
fél citrom leve
3 gerezd fokhagyma
1 tk só
½ pritaminpaprika, vagy 1 kiskanál pirospaprika
1 közepes fej vöröshagyma apróra vágva
kis olaj és víz
¼ csésze sörélesztőpehely

Ha sűrűbb „sajtot” akarunk: 2 tk kukoricakeményítő,
ha szeletelhető sajtot szeretnénk: 1 teáskanál agar-agar kerülhet bele.

A hagymát kis olajon és vízen megpároljuk.
A napraforgót a zabpehellyel és vízzel összeturmixoljuk (vagy megőröljük, majd elkeverjük vízzel, ha nincs turmixunk). Mindezt néhány percig főzzük, míg be nem sűrüsödik, majd az áttört fokhagymát hozzáadjuk a többi ízesítővel együtt, és néhány percig főzzük.

Forrás részben a Balázs Katalin - Kiss Balázs: A Biblia a helyes táplálkozásról c. könyv.


Szóval ez is egy olyan kaja, amit mindenki, mindenütt, minden mennyiségben megeszik a környezetemben... csak győzzek megfelelően nagy mennyiséget készíteni. :)

2008. október 9., csütörtök

Saláták


Dulmina Saláták... gondolataiból kiindulva filozofáltam el azon, hogy nem szokott salátákat készíteni, bár újabban mégis :)
Sokaknak eszébe sem jut, hogy mennyire kellemes és egészséges kiegészítője az étkezéseknek a nyers saláta. Ehelyett egy üveg savanyú uborka, finom ugyan, de tele van ecettel (egyrészt kevésbé kívánod étkezéskor a folyadékot, másrészt savasít, gyomorizgató hatású) és a cukorral (ezt meg nem is részletezem).

Pedig annyi féle van. Reszelt, szeletelt, apírott zöldségfélék összekeverve. Akár öntettel, akár a nélkül.
Nálam ez általában úgy néz ki, hogy pici só, méz és citromlé kerül rá, összerázom/ keverem, állni hagyom, aztán eltünteti a család.
Régebben ecetet használtam a salátákhoz, azután szépen lassan átálltam a citromlére. Ismerőseim az éretlen szőlőből készült levet, vagy piszkelevet használnak savanyításra, nekem az fanyar. Olykor a savanyú káposzta levét. Azután jött a candida diéta, és kimaradt a cukor is a salátákból, sőt néha minden, még a só is.

Bár régen meg nem tudtam volna enni, ma szívesen rágódok rajta, és jól is esik. Pl. ha nagyon száraz lenne a saláta, teszek hozzá 1-1 értett, jó leves paradicsomot, annál jobb "öntet" nem is kellhet. :)

Elkalandoztam kicsit Norvégiába. Ott ettem először kínai kelből készült salátát.
Nagyon bejött a zenekarnak. Abban is volt paradicsom
(4-5), paprika (4-5), uborka (1) összeaprítva a kellevelekkel együtt. Rá pedig öntetként összekeverve 1 kanál olivaolaj, 1 citrom leve, 1 kanál méz és 1 tk só került. Otthon azóta is gyakran készítjük. Kell a nosztalgia. :)

Néha még a makréla is eszembe jut, olyankor készítek egy kis főtt krumplit. Reszelek répát, egy kis olvasztott margarinba Piffi fűszerkeveréket szórok (ott vettünk egy nagy dobozzal, szerintem még az unokáimnak is elég lesz :) ), ráöntöm a krumplira, a makréla meg nem hiányzik.
Sosem szerettem a halat, de ott megettem. /jól besózva sütőzacskóban sült egy órát, majd lehúztuk a bőrét/ Talán mert mi fogtuk ki, talán mert tényleg jó volt, vagy mert tengeri betegség ellen azt gyömöszöltek belém, és valóban hatott. Előtte káposztás birkát ebédeltünk -
na azóta (bár már akkor) sem kívánom a nemzeti eledelüket - megtette jó hatását a tengeren. Lehet, hogy ezért lettem vegetáriánus? Mindennek a káposztás birka az oka?! :) (dehogy)

Visszatérve a salátákhoz. Ami mindig, mindenütt, és mindenkinél bejött eddig, az a Bózsva saláta, egy táborban tanultam még tizenéves koromban, azóta bátran variálom.

Kell hozzá:

30 dkg fejes saláta
4 zöldpaprika
1 nagy sárgarépa

1 uborka
1 fej lila hagyma
citromlé

méz

A káposztát vékony csíkokra vágjuk, a paprikát és az uborkát karikákra vágjuk, a sárgarépát lereszeljük, a hagymát vékony szeletekre vagdossuk. Mindet besózzuk egy kicsit, és állni hagyjuk lehetőleg egy órát. Citromlét és mézet összekeverünk, és ráöntjük a salátára. Összekeverjük. Rövid állás után tálalni lehet.

Ha csak káposztád, kicsi hagymád és répa van, úgy is nagyon finom. Össze kell keverni, és állni hagyni. A legjobb másnap.

Aztán ha más jellegűt szeretnék, akkor úgy változtatom, mint a múltkori rakott krumpli mellé felszolgáltat.

2008. október 8., szerda

Nagymamám univerzális tésztája


Mama sütis menüi a következők:
Hókifli
Mézespogácsa (Hm!)
Diós piskóta
Meggyes piskóta
Palacsinta
Csőröge fánk
Diós, mákos, lekváros kifli
Pogácsa
Zserbó

Ez utóbbi háromhoz ugyanazt a könnyű kelt tészta receptet használja mindig. Hasonlóan ropogós, nagyon könnyű tésztát másnál sosem ettem. Nem mintha más nem csinálna jót, egyszerűen ilyen jellegűvel nem találkoztam össze. És sajnos én sem tudtam eddig tökéletesen reprodukálni. :(

Pedig igazán egyszerű. 1 kg liszthez 20 dkg margarint tesz, 5 dl tejet, 2 dkg élesztőt, 1 tojást, 1 csipet sót, 1 tk méz és kész.
A margarint összegyúrja a liszttel, közben felfuttatja az élesztőt kis mézzel kevert tejben. Azután beleönti, beleüti a tojást is, és gyúrja, gyúrja a maradék tejet folyamatosan adagolva, míg szép sima nem lesz. Azt mondja nem tudja pontosan megadni a tej mennyiségét, mert a liszt minőségétől függ mindig. Amennyit felvesz a tészta, de jó lágyra hagyja. Azután keleszti egy órát, majd nyújtja... mikor milyenre. Ha kell pogácsa lesz belőle, kis sajttal a tetején. Sülés után finom ropogós, gyönyörű színű, belül puha semmiséggel. Másnapra megpuhul, de úgy is igen finom.
Míg a kifliket háromszögre nyújtva cukorral elkevert darált diót rak bele, vagy mákot... felcsavarva, pici tojással megkenve... hm. Ha esetleg még finomabbra szeretné, egy kis olvasztott vajjal megkeni a kinyújtott tésztát. Az kelt leveles hatású.
Pénteken átszaladtam hozzá a szomszédba. Éppen az elkészítésén ügyködött. Megfelelően nyúló, ruganyos tészta. Jól esett vele dolgozni. Kihúzogattam a háromszög két szélét, ráhajtottam a töltelékre, majd a harmadikat az egészre felcsavartam. Kifli formára hajlítom picit, és máris mehet a tepsibe, majd forró sütőbe.
Kellemes, gyerekkori hangulat jött vissza. Illatok, mozdulatok, különböző emlékek kavarognak a mosolygós meleg konyhában.

Békés. (8 éve költöztek a mellettünk lévő házba)
Soféle kép szalad végig előttem. A piac, ahová mindig ki kellett mennünk. Ha csak szétnézni is, meg két matricát megvenni az idegen nyelven karattyoló asszonyságtól, de ott vettem az első melltartómat is. :) Míg mi kóricáltunk, Mama megvette a tyúkot a leveshez a piac azon részen, ami akkor még csöppet sem is érdekelt.
A Lajos bácsiék féle kert. Ismerős idős házaspár óriási kertjét művelték. A vége a Körösre járt ki, amit gyerek fejjel imádtunk felfedezni. Bambuszok nőttek, melyekből egyet egyet csak kihúztunk annak a fenyegetettségnek a fényében, hogy belecsúszunk a patakba, vagy Mama leszid, hogy már megint szétviszi a szél.
Lángos. Álmos vasárnap reggelek, mire felébredtünk, Tata már körbejárta a vármegyét, és lángosheggyel ért haza. A felnőttek álmos fejjel kávét kavargatva vágytak vissza az ágyba, ellenben mi a sezlonyon rugózva, majmos hálóingben hajtogattuk, hogy reggeliznénk! :)
Kifli teába mártogatva, igazi citrommal. Mókusos csésze. Na az kifli volt, és egyedi. A békési pékek igen jók. Ajajj, mazsolás kalács... :)
Libavágás. Amiből mi csak azt élveztük gyerekként, hogy együtt vagyunk az unokatesókkal, és nincs szülői felügyelet. 25x át lehet mászni az ágy alatt. És májat sütnek, aminek a törmelékével libazsírral, sparhelt ajtóban pirított félajtónyi karaj kenyet kent meg Mama, és vágtunk be. Akkor még ettünk ilyesmit, és jól esett. Ma már nem kell, mert az íze sem olyan.
Édes néni felé menet a fagyis, málna, puncs, citrom és vanília. Igazi jóízű. Tata meg felmelegítette bögrében, ha vittünk neki...

Zserbó. Több, mint egy éve nem ettem ilyet... álmodozom. Néha arról, hogy fene vigye a candida diétát, lehet, hogy abba kéne már hagyni. Azután legyintek, megszagolom, és hazaviszem a frissen sülteket a család tagjainak, egyék ők ezt az egészségtelent. :)
Azt hiszem karácsony környékén meg fogom csinálni teljes kiőrlésű lisztből barnacukorral.

2008. október 7., kedd

A jövő évi búzavetés rejtelmei

Napokig kínlódtam a kamra rendbetételével. Persze még most sincs készen, csak két polcsor belőle, de nagy előrelépés. Mintha Norvégiába indulva már Lipcse környékén tartanék, sőt... :)
Tehát este 8 körül. Az asztalon káosz, néhány doboz, benne tészták, pl. 4 féle különböző spagettivel (fél méteres durum, sima durum, tojásos, barna) Ehez mérten a többiben zabpehely, árpapehely, pirospaprika, kókuszreszelék, kekszmorzsa, magok (len, szezám, napraforgó, tök, kesudió) Anya valamelyik főzőműsort nézi a tévéban, a hugom eszik.
Ekkor csörög a telefonom, Apa az. Van egy kanna ott a diófa alatt, amiben találsz üzemanyagot... igen, kifogyott a gázolaj a traktorból. Éppen boronált. (avagy a jövő évi kenyerünk alapjai...)
No. Éhes lehet rendesen, gondolom, s az előtte kisütött zsömlékből zacsiba gyömöszöltem egyet, zsebembe dugtam egy almát, előszedtem az elemlámpát, erősen reménykedve, hogy a megfelelő - becűgöltem a busz hátuljába a kannát, és kimentem hozzá.
A frissen felkaszabolt területen botorkálni sötétben jó kis izomerősítő (persze az MTZ-nek is a föld másik végén kell ilyenkor megállni), örültem, hogy elém jött, és nem nekem kellett a kannát is vinni.
Nagyon jó. Beleöntöttük az üzemanyagot, sőt a traktor is hajlandó volt beindulni. Felkapaszkodtam, és visszavitt az autóig. Integetett, hogy menjek nyugodtan, már csak másfél forduló, és indul haza. A zsömle maradt a zsebemben.
Elindultam a busszal, de furcsállottam, hogy a fordulás után túl sokáig áll...
Odagyalogoltam hozzá, aztán jól tátva maradt a szám. Én így még kerekeket nem láttam állni, ilyen csálén. Az MTZ amúgy is kis első kerekei még nevetségesebb formában, teljesen merőlegesen a normális állapotukra, mint két nyitott tenyér kifordulva álltak. (ha elindul a traktor, rögtön kétfelé indulhat ;) )
Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt meg lehet oldani aznap este, főleg nem másik gép segítségét nélkülözve.
Jelentem, lehet. Már akkor is rácsodálkoztam, mikor tavaly a kitört hátsó kereket pár deszka, cső, és egy emelő segítségével ketten kicseréltük, hogy mennyire ismeri a fizikát. Megtanultam, de ő a gyakorlatban is alkalmazni tudja. Ez a különbség.
Hazamentünk két vascsőért, néhány fa ékért, és egy emelőért.
Míg ő keresgélt, megkentem a madárlátta zsömlét, meg mégegyet, aztán indultunk.
Csillogó szemekkel állapította meg, hogy frissen sült, s míg vezettem, nem hosszú úton, de igen elégedetten majszolta el az egyiket, és tüntette el az almát is.
Megkínlódtunk vele, de kézi erővel egy fél traktort mocorgattattunk meg, míg kiesett végre a bal első kerék, kerültek be az ékek a helyükre, és állt végre egyenesbe a jobb első kerék.
Szusszanás. Akkor majd visszatolat, és megyünk haza. A gép zörög, nem sokat beszéltünk, meg nagyot is hall. Beültem a kocsiba, figyeltem, hogy a hiányzó kerékkel miként lavíroz. Addig nem akartam otthagyni, míg ki nem jött a földről.
Ő meg fütyült az egészre. Elindult befejezni azt a maradék sort a defektes MTZ-vel.
Ültem a Transporterben a sötétben, és csóváltam a fejem. Közben hihetetlenkedve bámultam az Apámat, ahogyan egy háromkerekű MTZ-vel boronálja a földet, hogy a következő héten elvethesse a gabonát.
Kicsit lecsöndesedtem, örültem nagyon, hogy a gép megy, nem dőlt el. :)

Vagyok

Kicsit eltűntem.
Barátnőm hazajött Franciaországból a kisfiával, vele töltöttem több időt, otthoni munkák is sűrűsödtek (diószedés, miegymás), volt jótékonysági koncert is, meg beteg is lettem. 1-2 napot kellett volna pihennem, ehelyett 2 hétig húztam az időt, mikor már jóval vacakabbul voltam, akkor maradtam otthon.
Ha készítettem is, egyszerű kajákat inkább. Olyanokat, mint a sárgaborsó főzelék, vagy a zöldségleves.
Inkább a gyümölcsök mentek, alma, szilva, dió. A kis barackokat bőven termő fát 2 hét alatt "lelegeltük" Anyával :)

Képeket azért csináltam, és pénteken már csirkemellfiét is sütöttem, vasárnap meg pogácsákat. Igen, jól láttátok. Néha szoktam ilyet is művelni! (nagycsaládi összeröffenésre a "nemfűevők" részére vittük Békésre)
Szóval utolérem magam lassan.

2008. augusztus 29., péntek

Rakott krumpli

A múlt héten, amikor kicsit jobban ráértem, rakott krumpli is készült.
A tojásért nem rajongok különösképpen, a tejtermékeket igyekszem kerülni, de az ízhatásában kellemes "kompért" egészen jól kikanalazgattam... :)

Hozzávalók:
3 kg burgonya
10 tojás
2 nagy pohár tejföl
1 dl olivaolaj
1-2 l tej
füstöltsajt


Olivaolajjal szoktam kikenni a nagy lábas alját.
Forrástól számított 10 percig vízben főzöm a tojásokat. Hideg vízzel lehűtöm, megpucolom, szeletelővel karikákra vágom.
A megmosott, megpucolt burgonyákat 1/2 cm-nyi karikákra szeletelem.
1/3 részét rögtön a lábasba fektetem, 2 nagy kanál tejfölt elosztok rajta, megsózom. (Aki szereti a füstölt sajtos ízhatást, szórjon rá itt.) Ráterítem a tojások felét.
Újabb réteg burgonya, tejföl, só, tojás.
A harmadik réteg burgonyával lefedjük.
Felöntöm 1-1,5 liter tejjel.
A maradék tejfölt és olivaolajat összekeverem, kicsi só kerül még bele. Tejjel hígítom annyira, hogy még sűrű állaga legyen, ha a krumplira öntöm, ne folyjon le róla, de ne is legyen túl sűrű, mert akkor nem sül össze eléggé a felső réteg burgonyával.

Beteszem a sütőbe kb. 200 fokra.
Érdemes magasabb falú edényt alkalmazni, mert a tej felforr, és még eszébe jut kifutni... Ezen kívül ha nagyon nagy lángon sütöm, a teteje megég, a krumpli pedig nem sül át. Ha kell, fél időtől inkább csak alulról süssük.
Akinek nincs elektromos sütője (nekünk is 2 hónapja van, 1 évvel öregebb volt mint én... de sok finomságot látott :) ) vegye inkább kisebb lángra, vagy egy rövid ideig húzzon alufóliát a tetejére.

Készítettem hozzá egy vegyes salátát is.
A káposztát egészen picit megsóztam, beleszeltem a paradicsomot, paprikát, és kis fej lilahagymát. Ha picit összeérik az íze, nagyon finom tud lenni.
Ha nem akarok hagymázni, őrölt kömény, és citromlé kerül bele, esetleg uborkaszeletek is.

2008. augusztus 26., kedd

Túrós zsömle


Vasárnap reggel a hűtőszekrényben szétnézve arra jöttem rá, hogy a 3 csomag túró lejáratos. Nagyapám pedig újabb 3 liter tejjel ballagott be, miközben az előző 2 liter is ott díszelgett.
Mit tegyünk, mit tegyünk? Ez az! Túrós zsömle...

Igen ám, de zsömlét meg sütni kell... még jó, hogy reggel jutott eszembe a dolog.
Mivel Anya most a nappaliban fekszik a lába miatt, nehéz meglepetéseket készíteni. Viszont most úgy alakult, hogy fél órára elszundított, meg másra figyelt, ígya zsömle elkészültéig titokban siker
ült tartanom az aznapi menü második részét.
Egészen addig azt hitte, hogy a kenyér illatozik sülés
közben, míg a hugom zárszóra megérkezve rá nem akart ugrani a meleg bucikra. :) Akkor, ha már úgyis ott sertepeltélt, befogtam túrókrémet készíteni, amiért meg zsémbelt. Anya kijelentette, hogy negyed óra alatt készen lesz, mérje az időt... akkor meg direkt húzta, hogy csak neki legyen igaza.
De nem lett. :)

Szóval jó hangulatban készült a követ
kezőképpen:

Zsemle

Hozzávalók:
3 dl tej (helyette: fele víz – fele tej, vag
y szójatej, esetleg valamilyen magtej) (átlagos zsömlénél lazább állagú legyen, azért kell a több folyadék)
5 dkg margarin (helyette: 4 ek olivaolaj)

30 dkg finomliszt
15 dkg teljes kiőrlésű liszt

1-2 evőkanálnyi méz
1 teáskanál só
élesztő

A hozzávalókat összekeverem, 15-20 perc alatt megdagasztom, vagy a gép... :)
Letakarom, és hagyom kétszeresére kelni. Azután lágyan
átgyúrom, 12 egyenlő részre osztom, meggömbölygetem. Sütőpapírral bélelt, vagy kiolajozott tepsibe helyezem őket. Újabb 10-15 percig hagyom pihenni, azután kevés vízzel megkenem a tetejét. Előmelegített sütőben 200°C–on 35-40 perc alatt megsül.

Töltelék
Mennyisége sokban függ attól is, hogy zsömlés túrót szeret-e enni az ember családja, vagy túrós zsömlét. :) Továbbá kérdéses, hogy nagyobb zsömléket szeretnél-e készíteni. Természetesen minél nagyobb, anná
l több töltelék fér bele.

Hozzávalók:
50 dkg túró
1 tojás

2 púpos ek tejföl

15 dkg cukor (2 ek méz) Ez ízlés kérdése
kis vaníliapép (vagy vaníliáscukor)
1 marék mazsola (elhagyható)
Botmixerrel összedolgozom, de ha villával összekevered, szerintem az is tökéletes.


A kihült zsömlék tetejét vékony sávban levágom, a kalapokat melléjük teszem (nem árt megjegyezni, melyek tartoznak egybe) A belét kivájom, de nem hagyom túl vékonyra a zsömle falát.

További hozzávalók:
kb. 1 liter tej
1 ek méz

vanília

Mindezt meglangyosítva összekeverem.

További hozzávalók:
4 ek olaj v. 10 dkg margarin


A kiolajozott tepsit az asztalra készítem, mellé rakom a tejesedényt, és egymás után belemártogatom a zsömléket annyira, hogy fellazuljon az állaga, de ne menjen szét. (Ha esetleg bolti zsömlét használsz, légy óvatos vele, pillanatok alatt szétmállik.)

Egymás mellé rakosgatom a tepsiben lazán, helyet hagyva, hogy megdagadjon.
A zsömlék belét, vagy egy részét a tejbe áztatom, kicsavarom, és a töltelékhez keverem, majd a zsömlékbe kanalazom.
Beáztatom a kupakokat is,és befedem a zsömléket.
A tetejére pici olajat öntsünk, vagy margarinlapkákat helyezünk, és 180-200 fokon sütjük fél óráig.
Akkor kész, ha már ropogós a külseje, és szépen megpirult. (ha kiveszed, és összeesik, még süthetted volna... tudom, eső után köpönyeg)

Ez a "lábróllevevős" ételek közé tartozik az ismerőseim körében. Bármikor szívesen látják tepsiben kisülve. :)

Vegetáriánus fesztivál

A fenti linkről rögtön elérhető az Egészség-vár Alapítvány honlapján a rendezvény leírása.

A témák közül:
- gyorsdiéták értelme, avagy értelmetlensége
- a globális felmelegedés és a táplálkozás kapcsolata
- ökológiai gazdálkodás és a bio termékek
- a táplálkozás és a rákos megbetegedések kapcsolata
- makrobiotika, élő ételek, immunerősítő táplálkozás

2008. augusztus 25., hétfő

Szilvás gombóc

A Siccike féle reform gombóc tésztájából indultam ki ismét. Gondolkodtam rajta, hogy margarin helyett olajat raknék a tésztájába, de nem mertem beleugrani. Majd ha egyszer nem látja senki, próbálkozom vele. :)

Háromszoros mennyiség készült, mégis pillanatok alatt az edény fenekére nézett a banda :) Pedig most nem is barackosat készítettem, hanem szilvásat (eltekintve pár "éngombócomtól" /képen készen/ = nincs benne cukor)
Persze az is lehet a dologban, hogy egy-egy kanál fahéjas barna cukor került a szilvák alá. Bár gyomorizgató fűszer, egy picit csak szórtam bele, mert "szeressék"...



2008. augusztus 8., péntek

Töltött paprika éjféli módra :)

Tegnap végül is elkészítettem a töltött paprikát. Kemény meló volt, mert tele lett a 10 literes fazék, és egy nagy tepsi. Újabban két fajta készül, az egyik édesítés nélküli, (candidásoknak is) az került a tepsibe, a másik, ami a nagy fazékban lapul most a hűtőnkben, mézzel ízesített.


Töltött paprika hús nélkül


Hozzávalók:

1 kg rizs

1 fej hagyma

2 l víz + pár liter

30-35 kicsumázott paprika

10 db tojás

15-20 dkg dió darálva

1-2 tk vegamix

3 l paradicsomlé, vagy 4-5 db (170 g-os vagy milyen) paradicsomsűrítmény

10 + 6 kanál liszt

4 kanál oliva olaj

3-4 kanál méz


Elkészítés:

A felaprított hagymát vízen megpárolom, hozzáteszek egy kanál olajat, összekeverem, ráöntöm a rizst, picit pirítom együtt, majd felöntöm 2x-es mennyiségű vízzel. ( kg-hoz 2 literrel esetben.)

Míg a rizs fő, felverem a tojásokat, megsózom, kevés olajon megsütöm rántottának. Amikor kész, egy villával apróra töröm. Belekeverem a diót, a vegamixet, és a főtt rizst. Ha nagyon száraznak találom, még egy nyers tojást ütök bele, hogy jobban összefogja.

Odakészítek lisztet egy kistálban, illetve egy nagy fazekat.

A kicsumázott paprikákat elkezdem megtölteni, a végüket lisztben megforgatom. Azután egymás mellé szépen sorakoznak a fazékban… felengedem annyi vízzel, hogy ellepje, kevés só kerül még a lébe, és lassú tűzön főzöm, míg a paprikák megpuhulnak.

Egy újabb fazék aljára olajat öntök, és 6 kanál lisztet szórok rá. Világos rántást készítek, amit felengedek némi vízzel. Beleöntöm a paradicsomlevet, vagy belekanalazom a konzervből a sűrítményt, majd a paprika főzőlevével öntöm fel. Jó sűrű legyen, mert összeöntve úgyis hígul. Teszek bele pár kanál mézet. Felforralom, ha kész, a paradicsomlét ráöntöm a megfőtt paprikára. Pár percig még a tűzön hagyom, megmozgatom finoman, hogy a paradicsomlé eligazodjon.


Töltött paprika reformosan


Hozzávalók:

1 kg barnarizs

1 fej hagyma

2-3 l víz

30-35 kicsumázott paprika

20-25 dkg szójagranulátum (vagy gombával, napraforgómaggal vegyesen)

15-20 dkg dió darálva

1-2 tk vegamix

1 tk majoranna (kihagyható)

pici fej fokhagyma (kihagyható)

2 l paradicsomlé, vagy 3 db (170 g-os vagy milyen) paradicsomsűrítmény

pár kanál teljes kiőrlésű liszt

4 kanál oliva olaj



Elkészítés:

A felaprított hagymát vízen megpárolom, hozzáteszek egy kanál olajat, összekeverem, ráöntöm a rizst, picit pirítom együtt, majd felöntöm vízzel.

Jó sós vízben felteszem a szóját főni. Forrás után kb. 3-5 perc múlva már készen is van. Lecsöpögtetem, kinyomkodom. (így elmegy az a kellemetlen mellékíze) 1 ek oliva olajjal, bazsalikommal, apróra vágott fokhagymával összekeverem, rövid ideig hagyom összeérni az ízeket. Később belekeverem a diót, a vegamixet, és a jól lecsöpögtetett főtt barnarizst. Meg kell kóstolni, igényel-e még egy kis sót. (nekem nem szokott hiányozni)

Odakészítek lisztet egy kistálban, illetve egy nagy magas falú tepsit kiolajozva.

A kicsumázott paprikákat elkezdem megtölteni, a végüket lisztben megforgatom. Azután egymás mellé szépen felsorakoztatom a tepsibe.

Készíthető úgy is, hogy paradicsommal nem engedjük fel, ez esetben jól kiolajozott tepsiben sütjük alacsony hőfokon, míg a paprikák megpirulnak. Esetleg pici víz önthető alá.

Vagy felöntjük annyi paradicsomlével, hogy majdnem ellepje a paprikákat, és közepes hőfokon addig sütjük, míg a paprikák megpuhulnak.

Szerintem a tepsiben sült változat a finomabb. A többiek a sok leve miatt szeretik a másik fajtát. Kinek a pap… :)

2008. augusztus 7., csütörtök

Lencsefőzelék, lencsehurka

Tegnap este töltött paprika készítésének indultam volna neki, Azonban máshogyan alakultak a körülmények.
Valami gyorsan, egyszerűen elkészíthető ételen kezdtem gondolkodni.
Mi az, ami van itthon, hamar megfő, és kell hozzá az a felforrt víz, amit a tűzhelyen hagytam? Lencse!
Mivel a lencsehurkánál mindig megmarad a jó kis leve, és sajnálnám kiönteni, besűrítem hamar liszttel, és készen is a főzelék.

Lencsefőzelék

Hozzávalók:
1/2 kg lencse
1,5-2 liter víz
1 kis fej hagyma
2 ek liszt (teljes kirőrlésűt használtam)
babérlevél
borsikafű
őrölt köménymag
1 ek olaj
1 tk só

Megpucoltam egy kis fej hagymát, vízen megpároltam, majd 1 kanálnyi olivaolajat öntöttem rá, azután a lencsét.
Közepes lángon kavargattam pár percig, és felengedtem vízzel. (általában 3x-os mennyiségű vizet igényel, és 40 percig fő)
Tettem bele sót, kevés borsikafüvet, és köményt szórtam rá, plusz egy babérlevéllel fűszereztem.
Mikor megpuhult a lencse, szűrővel kiszedtem a lencse nagy részét, és jól lecsöpögtetve egy kiolajozott tepsibe öntötem. Az edényben maradt sötét masszába beleszórtam a lisztet, átkavartam, és összeforraltam.

A főzelék így hamar készen van.
Ha nem akarok lencsehurkát készíteni, több vízzel engedem fel.
Egy szelet finom kenyérrel már neki is lehet ülni, és elfogyasztani.


Lencsehurka

Hozzávalók:
30 dkg főtt lencse
15 dkg főtt barnarizs (vagy árpapehely, kölespehely)
1 ek olaj
1 kis fej hagyma
1 pohár szójajoghurt (növényi tejföl)
borsikafű
őrölt köménymag

Tehát ott tartottunk, hogy a kiolajozott tepsibe belekerült a főtt lencse. Mivel ma barna rizzsel fogom készíteni a töltöttpaprikát hétvégére, nem akartam a lencsébe is azt tenni, ezért fele-fele arányban árpapehely és kölespehely landolt az edényben. Főként, mert azt találtam otthon. :)
Beleszórtam még a kis fej felapírott hagymát, némi fűszert.
Mindezt átkevertem, a tetejére joghurot öntöttem, és fél óráig 200 fokon sütöttem.
Ügyeltem, hogy ne égjen meg, de azért kellemes ropogós legyen a széle.

Burgonyával, kenyérrel, vagy csak magában friss salátával kínálható.

Az eredeti receptet a Biblia a helyes táplálkozásról című könyveben találtam.

2008. július 30., szerda

BMV, sebkötözés és barackbefőtt

Szussz! Hazaértem, megvan mindenem, egy kis vigyor. Végre csend, és nyugalom.
Elvagyok én, ha 150-nel hajtunk Egerből a 25-ösön egy BMV-vel és bömböl a zene, de azért jobb' szeretem a világot miután becsukódik utánam a szúnyogháló otthon. :)
Panaszkodok, de nagyon jól esett, hogy nem vonattal kellett hazabumlizni jó későn a kórházból.

Megvacsoráztam, majd a vasárnap szedett barackokat kezdtem átválogatni.
Apáék kinn báláztak. Hallottam, hogy megállt a gép, kiabálás, majd 1 perc múlva ideges csöngetés... Na, baj van! Futás közben reménykedtem benne, hogy mindenkinek minden végtagja megmaradt.

Az egyik segítség megsértette a kezét a csuklójánál. Olyan 2,5 centi széles, mély seb volt a kezén, szerencsére nem az ütőér környékén. Viszonylag könnyen lekezeltem, a nagyobb probléma az volt, hogy a srác a vértől olyan rosszul lett, hogy fel nem tudott kelni a székről. Leizzadt, lefehérdett és sóhajtozott... Viszont ennek annyi előnye lett, hogy a keze is kevésbé vérzett, így könnyebben lekezeltem.
Soha nem fért a fejembe, hogy gyengülhet el valaki ennyire... tudom, elfogadom, sajnálom is, de nem értem. Ilyenkor az lenne a lényeg, hogy az ember gyorsan úrrá legyen a problémán.

Csóválom a fejem, és kicsit aggódom, mi jön még...
És nem hajtok.
Amikor vasárnap este a mentő után indultam, kiugrott két őzike közül egy elém, és máig sem értem, hogyan nem ütöttem el. A vaddisznós esetemből kiindulva már hallottam szinte a csattanást, láttam, hogy repül az állat, sőt a szétpattanó légzsák szagát is éreztem, meg az ütést a számon, és a kezemen. Pedig a buszban nincs is légzsák, bezzeg az Áron Volvójában csak volt.
Kormányt elkap, fék. Kiáltás. Azután semmi.
Akkor elhatároztam, hogy nem hajtunk.. Ráérek.

Sárgabarackos gombóc Siccike módra

Nagyon örültem, hogy találtam végre egy olyan kipróbált receptet, amiben nincs tojás, és teljes kiörlésű liszttel készült... Este nekiálltam elkészíteni, éjfélre 2 teli tállal illatoztak a gyönyörű gombócok.
Ha a két halom mosogatnivaló nem díszelgett volna a környéken, egészen elégedett lettem volna a világgal. :)


A tészta tökéletesen kezelhető volt, jó kis ruganyos, összesen 1-2 gombóc nyílt ki. Tény, hogy nem a kisebb fajták lettek... viszont ízlett az egész családnak. Cukrot nem tettem bele, de így is nagyon kellemes ízhatású lett. Aki akarta azután tehetett rá mézet.

2008. július 21., hétfő

Amikor az Anyuka van bajban...

Vasárnap délután szénát báláztunk... (na ez is megér egy történetet, majd később kifejtem)
Feljött a vihar, fóliával nehezen lehetett betakarni, így arról döntöttünk, hogy csak lepakoljuk. Pár bála után Anyu fel akart mászni a pótkocsira... mi meg premier plánban végignéztük, ahogy leesik 1-2 méter magaból. Azután már csak a jajjgatás, hogy eltört a lában, hívjatok mentőt...
Hívtam.
Pár perc múlva rázni kezdte a hideg, pléd, takaró, kispárna, és rohanás, hogy összedobjak neki cuccokat.
Kicsit megkönnyebbültem, mikor kiérve láttam, hogy Tóth Béci (ismerős) az egyik mentős. Kész szenvedés volt kicűgölni a pótkocsi és a kazal közül. Szerintem mikor hazaengedik is találunk még 1-2 szalmaszálat az ágyában.

Egyébként azon kívül, hogy várni kellett, semmi panaszom nem lehet. A személyzet nagyon rendes volt, végzik tisztességesen a munkájukat. Bár minden, ahogy végigmentem a folyosókon, de minden a "Hospinvest kontra dolgozókról" szól. "Őrzők vigyázzatok a strázsán!" Idézetek a faliújságokon, ragacsok, újságcikkek, Hospinvest nyilatkozata, dolgozók reagálásai...

8 körül vihette el a mentő, 1/2 12 után került fel az osztályra. Addig röntgenezték, várunk, áttolták a gipszelőbe, vártunk, gipszeltek, vártunk, szállították, pakoltam, otthagytam szegényt.
Most nem tudom mi lehet vele, a telefont nem veszi fel. 1/2 7 körül még nem tudott semmit.

Persze tudom, hogy biztosan megműtik, mert szilánkos törés lehet, a tibia és a fibula is tört, ahogy láttam a papíron.
Meg annyi kérdés forog a fejemben. Mit csinálunk vele, ha otthon lesz. Még pisilni sem fog tudni egyedül elmenni, nem hogy az emeletre fel-le járkálni :)
Most hozzak le egy ágyat az ebédlőbe? Anyám... igen szegény. Lehet, hogy épp műtik, befogom, mert ha csuklik közben, az nem olyan jó. :)

2008. július 17., csütörtök

Mitsubishi...

Hazahúzta Apa tegnap az autót. Hát sírni lett volna kedvem, ahogy megláttam... Majd linkelek képet, és megmutatom milyen az, mikor egy villanyoszlop "bosszantja" az embert.
Legalább az öcsémnek nem lett semmi baja.

2008. július 16., szerda

Tökfőzelék lesz ma estére

Candida diétám lecsengőben van (2007. szeptember óta csinálom), azonban alapvető dolgokhoz még ragaszkodom.
Nincs az étrendben semmiféle ecet, cukor, édesítőszer (mer' az még rosszabb, mint a cukor).
Méz sem, ami azért ritkán hiányzik.
Liszt: mindig teljes kiőrlésű, többnyire tönköly búzából.
Tejtermékek közül joghurt jöhet néha, olykor egy kis tejföl, vagy túró. Sűrítéshez magtejfölöket használok inkább.

Ebből adódik, hogy a ma esti főzőcskézés során a tökfőzelék nem épp a hagyományos eljárással fog elkészülni. Tehát:

Tökfőzelék másképpen

1 fej hagymát felaprítok, vízen megpárolom, majd kis olivaolajat ráöntve 1 percig keverem (a csak olajban sült változat nehezen emészthető)
Rászórok egy kanálnyi pirospaprikát, összekeverem, és a kilónyi reszelt tököt ráöntöm.
Megzom, felengedem annyi vízzel, hogy éppen ellepje.
Aprított kaporlevelet teszek bele, lefedem, és főzöm, amíg a tök megpuhul.
Közben turmixgépbe 4-5 evőkanál napraforgó magot, kesudiót, vagy csupasz mandulát (esetleg ezek keverékét, de kesuból a legjobb) szórok. Felengedem kevés vízzel, és összeturmixolom, amíg sima nem lesz. Olykor a főzőléből is csurgatok bele.
Amikor már egészen sima, pár kanál lisztet szórok bele, kevertetem kicsit, esetleg pótolom a folyadékot, majd az egészet a fővő tökhöz öntöm. (mindenki maga döntse el egyébként, mennyire szereti sűrűn, annak megfelelően növelje az olajosmagvak és a liszt mennyiségét)

Jól összerottyantom - érdemesebb pár perccel tovább kavargatni, mint az eredeti tejfölös változatot - és el is készült.

Szerintem egészen kellemes ízhatása van, és még a nagyapám is meg szokta enni. :)

Mi már az megint...?

Ma reggel újabb kérdés? Már megint mi van abban a dobozban? Ami nem hús, nem egészségtelen, bio, és borzasztóan néz ki...
Munkatársam ráértében cikiz. Már megszoktam. Megrántom a vállam, és azt mondom: marhapörkölt. ;)
(A bio cimke nála egyébként váltófogalom az egészségesen borzalmassal.)

Ma sült zabpehely volt meggyel, fekete ribizkével, és olajos magvakkal. Inkább sütemény, azonban sajnáltam volna, ha elromlik, este pedig zöldségfélét akarok enni, azt nem keverem gyümölccsel.

Egyszerű. Az alaprecept valamikor almás zabpehely süti volt, amit a Biblia a helye táplálkozásról című recepteskönyvből vettem:

Almás zabpehelysüti

50 dkg zabpehely
1 dl olaj
kevés búzadara

1 kg reszelt alma
10 dkg darált dió

1 citrom reszelt héja
1 teáskanál vaníliaőrlemény, fahéj vagy karobpor
2 alma
(szeletelve)

A zabpelyhet és az olajat jól összedolgozzuk. Belekeverjük a többi hozzávalót. A tészta puhaságát zabpehely vagy búzadara hozzáadásával szabályozhatjuk. (Én nem szoktam bele tenni.) Jól összekeverjük, majd magas oldalú, kiolajozott tepsibe nyomkodjuk a masszát, tetejét almaszeletekkel fedjük le. Kb. 20 percig sütjük, míg a teteje szép aranybarnása sül.


Persze aktuális idénygyümölcsökkel mindenki variálhatja.
Jelen esetben meggy került bele, fekete ribizli és sárgabarack darabok, illetve a tetejére kajszi szeletek. A darált dió helyett diódarabok, kókuszreszelék és némi törökmogyoró. A mézet és az egyéb fűszereket is kihagytam.

Szerintem jól mutatott, vidám színekkel tarkította az irodai szalámis zsömlés összképet, és nem utolsó sorban igen kellemes íze volt.